Világpremiert jelentett a tegnap este a TIFF hivatalos és ünnepélyes megnyitóján Nae Caranfil 6,9 a Richter-skálán című filmjének a vetítése. Egyik kollégámnak köszönhetően, akinek volt meghívója, sikerült időben bejutni, jó helyeket foglalni. A baráti társaságból csak Csoma Botiék jöttek el, késve (sikerült azért helyet fenntartani nekik), de még azelőtt találkoztam Vákár Istvánnal, akikkel együtt néztük meg a produkciót. Jó társaság, ugyanis egyikük sem nős, mi több, a barátnők távol maradtak, így igazán férfiak módjára, azaz a léhán és a nőkről szóló sztereotípiák beigazolódását bemutató jelenetekkor harsányan nevetve tudtuk végignézni a produkciót anélkül, hogy a hölgyek rosszalló tekinteteit, esetleg retorzióit (bokán rúgás, lökdösés, nem lesz szex két hátig stb.) el kellett volna szenvednünk… 🙂

Valaki sokat szenvedhet a házasságban, mert a filmben szereplő hormontyúk agyrobbantó féltékenységi jelenetei, hányingert keltő, mi több, a sugárban hányást előidéző hisztérikus megnyilvánulásai láttán a hátam mögül sokszor hangzott el románul:

Te, ez pont így van! Jajj, a feleségem is pont ugyanezt csinálja! Jajj, ne válaszoljon a pasas erre a kérdésre, tipikus csapda, a feleségem is ezt kérdezi!

Bár ismerős volt a hangja, nem fordultam meg, hogy megnézzem, ki az. Jobb ez így mindenkinek… Lehet, éppen a válóper következik, akárcsak a filmben…

Nagyon tetszett a film. Ötletes, a romániai valóság biztosította szocreál helyzeteket is kihasználó és természetesen kifigurázó produkció. Kihagyhatatlan!

 

*****************************************************

A tegnap látott többi TIFF-filmről itt:

VIDEÓ – TIFF: Olyan vígjáték, hogy majdnem elsírtuk magunkat

VIDEÓ – TIFF: A világtalanok nem indítanának háborút