Gyermekkoromban szinte minden nyaramat a Torda melletti faluban, Kercseden töltöttem. Alaposan belekóstoltam a falusi életbe, az itteni emberi kapcsolatok dinamikájába, az értékrendszerbe, életvitelbe, életstílusba, szokásokba, s ez később nagyon nagy hasznomra vált.

Nemrég egy haláleset kapcsán jártam édesanyám szülőfalujában. Sétáltam egyet, újraéltem az akkori emlékeket…

Anno ide küldött valaki (viccből) “fekete boxot” vásárolni… Mára úgy látszik, kifogytak a készletből

Vajon mikor nyílt utoljára ki ez a vasrács és ez az ajtó

Remélhetőleg nem lesz tűz a faluban…

…a hajdani tűzoltóállomáson még vízpumpa sincs már

Az ortodox templomon ott trónol a román zászló is

A református templom elé minden bizonnyal hírdetőtábla készül

A református templom

Műemlék

A falu

A református lelkipásztor rendkívül barátságos kutyája

Az elmúlt években nem mertek vizet ebből a kútból

A virágzás időszaka

Egyre több a betelepülő, aki hétvégi házat épít

S az ízlés…

A felső kút. Gyermekkoromban nagyon hosszúnak tűnt idáig az út Tamás bátyámnak a központban levő házától, most néhány perc alatt kiértem

Már nem innen isznak vizet a kercsediek?

Valamikor itt főzték a pálinkát

Szelektív hulladékgyűjtés

Ki tudja, mikor tartottak itt utoljára órát

A kercsedi iskola

A központ. Hajdanán itt fordult meg naponta kétszer az utasokat Tordára szállító autóbusz

Felhívás