Az évek során átértékelődnek bizonyos vonatkozások. Fontos ugyan a következetesség, a kiválasztott út folytatása, ám egyes dolgoknak megváltozik az előjele – ilyen például a kivándorlás is. Tudatában vagyok annak, hogy ez a téma legalább annyira vitára ingerlő, mint az abortusz, a homoszexualitás vagy akár a bankok szerepe a gazdaságban, de úgy érzem, ilyen téren is mentalitásváltás következett be az elmúlt esztendőkben. Főleg a Nyugat-Európában olyan gyakran előforduló terrorista-támadások következtében.

Lassan már követni sem tudjuk, hol, hány esztelen atrocitás következett be az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a védtelen polgárok ellen. Jómagam aránylag sokat utazom, eddig 44 országban jártam, átéltem feszült helyzeteket, mostanában viszont eléggé ódzkódom attól, hogy valamelyik nyugati országban tömegrendezvényen vegyek részt, de még a reptereken, közszállítási eszközökön is felötlenek bennem olykor az emberáldozatokat követelő öngyilkos merényletek, a Párizs utcáin ropogó Kalasnyikov gépkarabély, vértócsák, kétségbeesett hozzátartozók sajnos egyre gyakrabban közvetített képe.

Nemrég Magyarországot is név szerint említette az Iszlám Állam a jövőbeli európai célpontjai között. Az IÁ már korábban fenyegetőzött azzal, hogy egyik európai főváros sincs biztonságban. A néhány hete bekövetkezett brüsszeli terrortámadá­sok csak a kezdetét jelentik az IÁ európai hadjáratának, London, Berlin, Törökország vagy épp a távoli Portugália is sorra kerülhet – figyelmeztettek a terroristák. Paradox módon Románia ilyen vonatkozásban jó kis nyugodt, mi több, biztonságos helynek számít, ahonnan még a menekültek is menekülnek. Az időnként hazánkba tévedő néhány migráns rendszerint könyörögve kéri, hogy azonnal utazhasson tovább.

Tavaly novemberben az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett World Forum for Democracy (A Demokráciáért Világfórum) elnevezésű nemzetközi rendezvényen az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik volt magas rangú tisztségviselője tartott előadást. Szavaiból kiderült: a világon szinte mindenhol, minden stratégiai fontos pontot lehallgató intézmény számára a romániai politikai, gazdasági vezető réteg nem volt különösebben érdekfeszítő, „lehallgatásra méltó”. És ugyanezt sugallta idén márciusban Hannnoverben az NSA egy másik volt vezető tisztségviselője is – ha esetleg valakinek mégis kételyei lettek volna efelől.

Az utóbbi években a terrorizmus nyugat-európai elterjedésével teljesen más megvilágításba kerül a kivándorlás lehetősége, illetve az „uncsi” Románia „élhetősége”. Családmentesen kevésbé kell életem miatt aggódnom, nem hagyok árva gyermekeket és zokogó feleséget hátra, de az utóbbi időben a nyugat-európai nagyvárosokat járva úrrá lett rajtam a bizonytalanság. Az esztendők elteltével átértékelődnek a dolgok. A Románián úrrá levő mindenféle baj, rontás ellenére kezd felértékelődni, hogy a világnak ezen a reménytelen helyén legalább fedezékben vagyunk. Egyelőre legalábbis. Hogy nem csak a nyugati jólét, hanem ezzel együtt a menekültek, a terroristák, és a jelek szerint az NSA sem érdeklődik irántunk…

(Megjelent a Szabadság április 20-i számában.)