A Bolyai Tudományegyetem létrehozása és a kétnyelvűség érvényesítése politikai eszközök felhasználásával (egyeztetés, tárgyalás, nyomatékosítás, ráhatás, tiltakozás, kivonulás, alku stb.) Erdély kulcsfontosságú településein – talán az RMDSZ két legnagyobb mulasztása az elmúlt 26 évben. Az első kérdésben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozásával valamilyen fajta megoldás született, bár a román állam továbbra sem vállalta fel a részfinanszírozást, így a felsőfokú oktatási intézményt továbbra is a magyarországi adófizetők pénzéből tartják fenn.

A február 16-i Szabadságban megjelent vezércikkem az utóbbi kérdéskörről szól.

Új érdekképviselet

A négyszáz felperes egyike lévén, sajnálatosnak tartom, hogy nem csak a kolozsvári, hanem az egész erdélyi magyar közösség számára kedvezőtlen ítélet született a kétnyelvű helységnévtáblák ügyében Kolozsváron, a hazai igazságszolgáltatás újra rövidlátásról tett tanúbizonyságot.

Korábban a Landman Gábor vezette hollandiai bejegyzésű Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa (European Committee Human Right Hungarians Central Europe Foundation) indított pert a kétnyelvű településjelzők kihelyezésének érdekében. Tavaly alapfokon pozitív ítélet született ebben az ügyben. A városháza azonban fellebbezett, azt a kifogást fogalmazta meg, hogy a németalföldi civil szervezet nem illetékes az ügyben. Újabb per indult, ezúttal a Szőcs Sándor ügyvéd által bejegyzett kolozsvári egyesület kérte ugyanazt, mint a hollandiai alapítvány, most viszont elutasító ítélet született alapfokon.

Hogy lehet ez?

Bárhogy is történhetett, Emil Boc-nak – egyelőre legalábbis – nem kell vállalnia a kétnyelvű tábla kihelyezésének ódiumát. Polgármesterünk a közelgő kampányban igencsak kényelmetlen helyzetbe került volna emiatt – legalábbis azok előtt, akik elvitatják a kétnyelvű kolozsvári helységnévtábla legitimitását. Mindezért hálával a román igazságszolgáltatás rövidlátásának, és még rövidebb emlékezetének tartozik, amely két, gyakorlatilag ugyanazt a követelést megfogalmazó ügyben egymással ellentétes ítéletet hozott.

Úgy tűnik, a nyelvi jogok érvényesítéséért folytatott harc a parlamentből a bíróságokra tevődik át. Az RMDSZ ezen a téren – az elmúlt 26 évben kifejtett eredménytelen próbálkozásai, erőfeszítései és politikai egyeztetései, rossz alkui következtében – kezd a háttérbe szorulni. Lám, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is – de nem csak! – civilek vették kézbe az ügyet abban reménykedve, hogy jobb eredményt érnek el, mint azok, akik politikai eszközökkel próbálnak jogainknak
érvényt szerezni.

A Marosvásárhelyi Elkötelezettség Mozgalom – Szigeti Enikő ügyvezetőnek az Igen, tessék! kiadványban megjelent nyilatkozata szerint – közigazgatási (és oktatási!) ügyekben kíván pereskedni, amelyekben precedenst teremtő ítéleteket remélnek. S nem csupán az 1990 márciusi véres események városában (a magyarság számaránya itt 43 százalék) terelik politikai helyett jogi útra a nyelvi jogok kérdését, hanem a 38 százalékban magyarok lakta Szatmárnémetiben is, illetve Nagyváradon, ahol a magyarság számaránya 24 százalék. Mindkét városban Menyhárt Gabriella képviseli az önkormányzatok elleni pereket. Sepsiszentgyörgyön, a magyar himnusz eléneklése miatt kirótt büntetést is bírósági úton sikerült eltörölni, ebben Ambrus Izabella ügyvéd vállalt szerepet.

Kolozsváron az akkor még jogászhallgató Szőcs Izabellának és édesapjának, az ügyet a bíróságon képviselő Szőcs Sándornak az érdeme, hogy alapfokon kedvező ítélet született táblaügyben – ebből semmit sem von le, hogy a bíróság második alkalommal már nem tett bizonyságot bölcsességről. Szigeti Enikő szerint a párbeszéd korszakának vége, az általa képviselt adófizető polgárok türelme elfogyott. A három nagyvároson kívül a nyelvi jogoknak gyakorlatban történő érvényesítését követelő perekkel célba veszik a magyar (RMDSZ-es?) polgármesterek által vezetett településeket is.