Bosszant, amikor legkésőbb hét közepén nem tudom, hétvégén mi a szabadidős program. Ilyenkor aztán jönnek az improvizációk, a különböző kompromisszumok (szerencsére múlt hétvégére sikerült tartalmas programot összehozni!), az utolsó pillanati változások. Ezekkel sincs baj, rugalmasnak, spontánnak tartom magam, a mobilitásom is tűrhető, gyorsan el tudok érni ide vagy oda, de akkor vagyok a legboldogabb, amikor már pénteken délután elszabadulhatok a betondzsungelből, s nem kell többé szívnom a friss szmogot. Engem ez tesz boldoggá, ez dob fel, nekem ez ad erőt. Most is elmentem volna már pénteken, vállaltam a sátorozást, de nem volt kivel. Van téli sátor, hálózsák, teljes felszerelés. Tapasztaltam: minél több a szerkó, annál kevesebb a túrázás… 😦
Sajnos múlt hétvégén három fele szakadt a társaság (régen volt már egy Nagy Közös Túra), legtöbben sízni mentek, volt egy extrém magántúra (az illető Matterhornra készül), mi pedig ötön a Vigyáróra mentünk volna, el is jutottunk, de csak négyen. Festői szépségű táj.
Szombaton Havasrogozból (Rogojel) felmentünk a menedékházig, innen a meteorológiai állomásig, végig a gerincen, leereszkedtünk a Fehér-kövekhez, innen pedig az úton vissza a Ionaş vezette menedékházhoz, majd le a kocsihoz (izé, a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionhoz). Ketten a menedékháznál maradtak, elindultak a Fehér-kövekhez (téli körülmények között másfél óra az út egy irányba), félúton találkoztunk velük, visszafordultak velünk. Minden alkalommal eléggé különös érzések kerítenek birtokukba, amikor a 46 évvel ezelőtt út közelében lezuhant Tarom repülőgép áldozatainak emlékére állított keresztek mellett haladok el…
Vasárnapra szerencsére összejött egy spontán lovaglás Sztánán. Igaz, az utolsó pillanatban. Kiváló társaság, jó ló, s jó hideg… 🙂 Télen csak akkor lovagoltam még, amikor a sztánai farsangra mentünk a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjaival. Ezúttal Tulipánon lovagoltam. Ne volt annyira energikus, mint Rékával… A vágta sem volt annyira viharzó, mint amikor Réka van a hátán. Jocó szerint ezért, mert a többi ló csak ügetésben követett.
********************************************************************************************
Kiss Olivér blogja 