Nem féltünk Strasbourgban. Az Európa Tanács által szervezett, több száz résztvevővel zajló World Forum for Democracy elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozaton sem. Bár ott is röpködhettek volna a golyók. A holnapi vezércikkem erről szól:

Nem félnek, még azért sem. Lelkükben gyász és fájdalom, de tudják, hogy a párizsi terroristák akkor érik igazán el céljukat, ha félelmet szülnek a lelkekben, ha a franciák feladják kozmopolita, progresszív és szabadelvű életüket. Tudják, hogy a nyugat-európai születésű terroristák mit szándékoznak megszüntetni abban, ami francia. Miért ne menjünk bulizni? Miért ne szórakozzunk? Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Ha nem a szórakozóhelyekre és a bárokba, akkor hova? Ha nem születésnapot, névnapot, munkahelyi előléptetést ünnepelni, akkor mit? – kérdezik egymástól, s tőlem Strasbourgban a helyi házigazdáim, Florance és Laurent. Érkezésem után, múlt kedden este, máris biciklire pattanunk és egy olyan szórakozóhelyre karikázunk, ahol lindy hopot táncolunk. Házigazdáim megállapítják, hogy mindenki ott van, aki ott szokott lenni, senkit sem tántorítottak el a november 13-án történtek. Ma még azért is kimegyünk, és szórakozunk! – hangoztatták.

Tovább a Szabadságban… 🙂