Édesanyám természetesen aggódott, hogy az Európa Tanács meghívására olyan országba utazom, ahol kevesebb mint egy héttel ezelőtt körülbelül 130 halálos áldozattal és sok-sok sebesülttel járó terrorista cselekmények zajlottak. Ez – ugyebár – az édesanyák „feladata”… Picit jobban aggódtam én is, mint mikor olyan országba utaztunk, ahol szinte állandó háborús, pontosabban konflikutális helyzet állt fenn: Izrael. Elvégre ezen sorok írásakor Franciaországban rendkvüli állapot van érvényben, s ez meg is érződik.

Kedden Kolozsvárról Münchenbe repültem az AirDolomiti (Lufthansa) légitársasággal, innen kevesebb mint fél óra alatt értem Stuttgarba, s a helyi HÉV segítségével a vasútállomásra, ahonnan a TGV típusú gyorsvonattal Strasbourgba. A World Forum for Democracy elnevezésű nemzetközi rendezvényen veszem részt. A késő esti érkezés után azonnal Laurent CouchSurfing házigazdámhoz siettem, társalogtunk a barátnőjével és a lányával, iszogattunk.

Nos, ma este még azért is szórakozni megyünk. Megmutatjuk, hogy nem félünk

– jött a házigazda bejelentése.

Így is tettünk. Biciklire pattantunk, s a Shacom nevezetű bárba karikáztunk. Javában zajlott a Lindy Hop tánctanfolyam. Természetesen, hogy azonnal elememben éreztem magam…

Ma, ugye, a Demokrácia Világfórum megnyitóján vettem részt. Sokszínű a felszólalók és a résztvevők palettája: az NSA volt tisztségviselője, emberjogi aktivisták, politikusok, a civil társadalom és a sajtó képviselői. Több mint 100 országból vannak itt emberek…

A hangulat eléggé nyomasztó: sokan kijelenti, hogy nem kell félni, de a vasútállomáson látott gépfegyveres katonák, no meg a szigorított biztonsági ellenőrzések miatt aligha lehet elfeledtetni az emberekkel, hogy olyan országban vagyunk, amely – Francois Hollande államfő kijelentése szerint – hadban áll, mi több, rendkívüli állapot van érvényben.

Az általam eddig megkérdzett helyiek aggódnak, de semmiképp sem akarnak változtatni mindennapjaik rutinján: dolgoznak, esznek, isznak és szórakoznak. A hét közepén is. MÉG AZÉRT IS!