Szinte pontosan 7  évvel ezelőtt kezdtem blogot írni. Passzióból. Ki akartam próbálni az új kifejezési stílus adta lehetőségeket, az új kommunikációs platformot. Ezért is volt sokáig próbálkozós blog.

Nemrég Farkas Orsolya meghívására előadást tartottam az unitárius diákoknak a bloggolási technikákról. Saját tapasztalatokról számoltam be: amiről azt gondoltam, hogy nem olvassák, arra volt talán a legjelentősebb az érdeklődés. Amire azt gondoltam, hogy ütős, az nem volt annyira izgalmas az olvasóközönség számára.

Az évek során nem könnyű elvonatkoztatni a hagyományos újságírói stílustól. A beidegződések nehezen halványulnak el, halnak ki. Úgy érzem viszont, mégis sikerült egy új stílust meghonosítanom magam számára. Az, hogy más kollégáimmal együtt a blogom kint van/volt (a megújuló félben levő WebSzabadság esetében nem tudni még pontosan, hogyan lesz megoldva a blogok tálalása) bizonyos stiláris és tematikai korlátokat jelentett az évek során. De már hosszú évek óta a legtöbb látogató a Facebookról érkezik, ez az új hírügynökség – ahogy arról nemrég éppen a blogomon írtam. Ezért arra kérlek, iratkozz fel az internetes naplómra, s akkor email érkezik az új bejegyzésekről, ugyanis nem tudni, mit tartogat a jövő. Kár lemaradnod például a jövő szombaton sorra kerülő repülőgép-látogatásról, amelyre – ha minden igaz – marad még körülbelül két hely a külsősök számára, s azokat itt hirdetem meg, s ugyanitt kell majd jelentkezni. Ugyanitt hirdetem meg a Tölts egy munkanapot… projekt következő „áldozatát”, s lehet, érdekel. S még sok-sok más érdekesség is lehet az elkövetkező időszakban. Jelenleg 2382 személy van feliratkozva a blogomra. Köszönöm!

A statisztikák szerint hét év alatt ezer közéleti, magánéleti bejegyzést tettem közzé.

Érdekes módon az évek során azt vettem észre, hogy akár személyesen, akár emailon vagy akár a Facebookon többen hivatkoznak a blogomon megjelent írásaimra, mint a Szabadságban megjelentekre. Ez valamilyen fajta elégtétellel tölt el, elszomorít viszont az, hogy a nyomtatott sajtó, amely az első szerelmem, s amelyben immár 20 éve dolgozom, hanyatlik. S talán meg is hal.

Az internetes napló perverz hatású. Mérlegelned kell a kifejezési stílust, természetesen a platformnak és legfőképpen az olvasóközönség függvényében. Pontosan tudnod kell, kihez szólsz, s talán ehhez kell igazítanod úgy a stílust, mint a tartalmat. Ezt viszont elsősorban akkor, ha ebből akarsz megélni. Ha nem, akkor szabad a pálya… 🙂 Valamennyire…

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASOD A BLOGOMAT!