FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia (negyedik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok

Kicsit összekuszáltam a dolgokat, az alábbiakban tulajdonképpen az örményországi tartózkodásunk során megejtett, Borbély Lacinak (aki igénybe szeretné venni idegenvezetői szolgáltatásait a zsebian@gmail.com email címre írhat neki) köszönhető kétnapos körút második napjáról számolok be fényképekben, a túra első napjáról itt olvashattok.

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

Kétnapos örményországi körúton második napján (az ott tartózkodásunk negyedik napján), szeptember 11-én pénteken elvonatkoztattunk a dátum végzetes csengésétől és korán reggel útnak eredtünk Harsnadzorból (Halidzor falutól négy kilométerre) , ahol Garnik úrnál és családjánál szálltunk meg. Festői szépségű hely. Még mielőtt elhagytuk volna a Tatev kolostor környékét lementünk az Ördög hídjához, amely a Voratan-szurdok alján található
Amennyiben elvonatkoztatunk az ország területén mindenhol (így sajnos itt is) található szeméttől, a természeti képződmény csodás látványt nyújt
A tetőn levő kilátótól, amely szálláshelyünkhöz közel van, ismét rátekintünk a Tatev kolostorra, ezúttal a reggeli napfényben
Elbúcsúzunk csodálatos szálláshelyünktől és észak-nyugat fele vesszük az utat
Győzelem! 🙂
A volt szovjet nomenklatúra egyik kedvenc üdülőtelepe, Jermuk. Itt a vízesést tekintjük meg. Bár eléggé, sőt nagyon beépített a környék, mégis csodálatos látványt nyújt
A 30 Celsius fokos termálvízből lehet inni…
… az 53 fokosból viszont már nem…
Csúcson…
Körülbelül 80 kilométeres autózás után érünk egy megható helyhez érkezünk: a Selyem Útján található Selim Caravanasaraihoz
Az állítólag 1332-ben épült karavánszeráj rendeltetésszerűen az elfáradt embereket és állatokat fogadta be. Naná, hogy pénzért… Sokan itt teleltek
Vissza az időben: Selim Caravanasarai
A karavánszerájtól alig 55 kilométert kocsikázunk, elérünk a Sevan-tó partjához. Sztálin elvtárs öntözésre használta a tó vizét, ezért a szint mintegy 20 méterrel csökkent… Itt a Noratus-temetőt látogatjuk meg, ahol körülbelül a X. Században készült kősírokat tekintjük meg. Megérintesz egyet, becsukod a szemed, s érzed, hogy visszamész az időben: lovagok hangja, lovak patáinak dübörgése, az állattenyésztés hajai a környékről…
Fura helyen pihennek… 🙂
Hőstettek, történetek sírkőbe vésve. Laci történeteket magyaráz. Ezeket a Szabadságban megjelenő élménybeszámolómban részletezem… 🙂
Ha itt iszol, majd az üres üveget a földhöz vágod, szerencsés leszel. Fura egy szokás, főleg egy temetőben…
Minden eladó
A Szeván-tavon levő félszigeten a IX. századi Szevanavank/Sevanavank kolostort tekintjük meg
Itt Jézust úgy ábrázolják a kereszten, mintha igét hirdetne. Mongoloid vonásai, vágott szemei arra voltak hivatottak, hogy a leigázó népek saját maguk arcképét lássák, s a kőkeresztet ne tegyék tönkre. Ugyanez volt a célja a raszta hajnak is… 🙂
Sevanavank/Szevanavank kolostor, a háttérben a Szevan-tó
A kétnapos túra egyik legizgalmasabb mozzanata egy alagúton történő áthaladás volt. No, nem maga a hossz vagy a mélység, hanem a kontraszt. Pontosabban: a bemenetelnél száraz, majdhogynem afrikai, amolyan marokkói tájakra emlékeztető környezet, a másik oldalon pedig Erdély: ugyanolyan erdő, csodás zöld mezők, szép táj. Nem csoda, hisz az alagút másik végén a Dilijan Nemzeti Park található. Itt Goshavank kolostorhoz megyünk, ahol egy csodálatosan kidolgozott kőkeresztet látogatunk meg. Amikor egy volt magas rangú katonatiszt megtudja, magyarok vagyunk, azonnal azt mondja: Petőfi Sándor. Sajnos nem tudom viszonozni a kedvességét. Laci mondja, hogy nehéz lenne, mert az örményeknek több nemzeti költőjük van…
Felmegyünk még Haghartsinba is. Tizenharmadik század. Érdekes, s ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy a Sasok Játékát az egyik emirátusi sejk pénzéből restaurálták. Ezzel véget ért a kétnapos körtúra, de azért még nem hagytuk el Örményországot…