FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia: második nap/ Trip to Armenia and Georgia – second day

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok

Hadd beszéljenek a fotók… Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂 / Let the pictures talk… 🙂 Click on the first one, please… 🙂

Az első nap itt / The first day here…

Második nap, azaz szeptember 9-én átcuccoltunk Pepéhez, új jereváni házigazdánkhoz. A költözés zökkenőmentesen ment: a marsrutka, azaz az iránytaxi levitt a központba, a Shakarov/Szaharov-téren találkozunk a spanyollal, aki a közvetlen közelben lakik egy tömbházban. Számítástechnikus, egy-egy hónapot tölt bizonyos városokban vagy országokban, otthonról dolgozik. Helyi barátnői vannak, jól elvan… A Shakarov/Szaharov-téren található az örmény szociális juttatások hivatala. Előtte a szerény állami juttatásból tengődő hivatalnokok rozoga, rozsdás, lerobbant járművei. Kontraszt…
A tömbház eléggé szocreál állapotban leledzik. Emlékszel még az 1989 előtt használt, majd raktárhelyiségekké avanzsált szemétledobókra? Itt még használják. Ezek a retró elemek is nagy mértékben hozzájárulnak Örményország és különösképpen Jereván varázsához. A képen nem látszik, de az ablak ki van törve…
Mond valamit?
Mindenki abból él, amiből lehet. Szinte minden eladó. Pepe lakása mellett árusok próbálnak ügyfeleket találni…
Nosztalgia. A közlekedés kaotikus, minél nagyobb kocsid van, annál nehezebb… Vagy könnyebb, mert nem mernek beléd hajtani… 🙂
No comment
A Shakarov/Szaharov-téren várnunk kellett egy kicsikét, amíg a nagyon kedves néni helyi sajátosságokat készített nekünk. Hús is volt benne
Száz éve történt az örmény genocídium. A világ szinte egyáltalán nem beszél erről, pedig – amint az egy későbbi képen látható – dokumentumok, tanúvallomások maradtak meg a törökök tetteiről. Törökország hatalmas nyomást gyakorol azon országokra, amelyek elismerik, vagy elismerni akarják a gaztetteket. Az örmények tömegmészárlásának messze nincs akkora PR-ja, mint a Holokausztnak, sokkal kevesebbet hallani róla…
Már nem jár többé…
Szinte minden kapualjban a street art jelei mutatkoztak meg. Ízléses, stílusos falfestmények. Grafitit szinte sehol sem láttunk
Kína is segít. Kukkantsd meg jól, mi tükröződik az ajtók üvegében…
Matenadaran, az ősi örmény kéziratok gyűjteményének helye. Gondoltuk, meglátogatjuk Borbély Lászlót (Zsebian), akit Laping Mihály kolozsvári állatorvos barátom ajánlott. Az unokatestvére. Szamosújváron (Armenopolis) született, majd hat évvel ezelőtt „hazatért” az anyaországba. Rengeteget tanultunk tőle, hatalmas szerencsénk volt vele. Érkeztünkkor egy magyar turista csoport éppen az ő idegenvezetői szolgáltatását igényelte. Hozzájuk csapódtunk mi is… Az épület előtt az örmény ábécé megalktója, Meszrop Mastoc tanítványával. Mastoc 405-ben alakotta meg az örmény ábécét. Laci szenvedélyesen beszélt az ókori kéziratokról, azok megőrzéséről. Ez a szenvedély, az örménységgel kapcsolatos minden vonatkozású hazafiasság végigkísérte és meghatározta a vele töltött időnket, amelyből – szerencsére – sok adatott
Sajnos igen körülményesen jutottunk el az Örmény Genocídium Múzeumhoz, s időnk sem volt elég a látogatáshoz. Mellbevágó volt a sok-sok dokumentum, tanúvallomás, amely bizonyítja a törökök által az örmények ellen elkövetett, több éven át tartó tömegmészárlást. A múzeum bejárata számunkra nehezen volt fellelhető. Különböző országok elnökei fát ültettek a múzeum udvarán ezáltal jelezve, hogy országuk elismeri, mi történt
A népirtás 1915-1917 között zajlott – a muzulmán vallású törökök mintegy 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. A szisztematikus, tervezett genocídium az első a modern világban. Kis-Ázsiában kezdődött. Az örmény genocídium állítólag bizonyos mértékben példaként szolgált Hitler számára…
Megrázó képek, dokumentumok az Örmény Genocídium Múzeumban
Emlékezzünk…