Már az Erőss Zsolt Teljesítménytúráról hazafele jövet éreztem, hogy furán fékez a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited Edition. Hazafele jövet is többnyire a motorféket használtam, de mégis vert valami… Ismét a fékrendszer, a fenébe, mondtam magamba, ez volt amikor Szalonikiben is voltunk. Valamennyire nyugodt voltam, mert a fékpofákat februárban cseréltettem ki egy vállalat szakemberével, maszek módon. Eddig bíztam az illetőben, most már nem annyira. Jelezhette volna, hogy nagyon, de nagyon meg vannak kopva a féktárcsáim. Ezeket még évekkel ezelőtt cserélték ki a Dacia autószerviznél. S még azelőtt Szekrényesnél, a közismert kolozsvári autószerelőnél.

Fura azért, hogy bár még csak 97 ezer kilométer van a kocsimon, máris háromszor kellett féktárcsát cserélni. Aki velem utazott tanúsíthatja: nyugisan, óvatosan vezetek, nagyon gyakran használom a kéziféket, a fékkel óvatosan bánok.

Néhány héttel ezelőtt a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited editiont elvittem a Budai Nagy Antal utcai Dacia szervizhez (oda többet nem hiszem, hogy megyek valaha). Mondtam nekik, hogy a fékrendszerrel van a baj, annyira ver, hogy a talpam csúszik le a fékpedálról. Azt mondták, elvégezték a féktesztet, rendben volt, ezért kicserélték a kerékagyat (bucşă) és a lengéscsillapítót (bară stabilizatoare). Már az udvarukon éreztem, hogy a helyzet semmit sem javult, de azért mentem egy kört. Amikor jeleztem az illetékesnek, azt mondta, ne lehet. Tettünk egy kört. Majdnem leesettek a visszapillantó tükrök, fékezésnél annyira rezgett az autó. Kiszámolta: 700 lejembe kerül úgy a nemrég kicserélt fékpofák cseréje, mint a féktárcsáé. Faképnél hagytam.

Gondoltam, egy teljesen új helyre viszem a kocsit: Donáth Service. Lemondtam a vállalati szakiról, a Dacia szervizről, Szekrényesnél már nagyon régen voltam, s ő amúgy sem foglalkozik hazai gyártású személygépkocsikkal.

Eszembe jutott, hogy amikor több ízben beázott a csomagtartóm, s jártam az autószervizeket, hátha lehet újat vásárolni, betévedtem a Donát utca 258. szám alatt levő szervizbe. Készségesen segítettek. Akkor is, amikor egyszer arra jártam, s a nyikorgó bicikliláncomra vazelint kértem. Gondoltam, kipróbálom, hogyan dolgoznak itt. A wild try. Pénteken elvittem, Czakó Krisztina már aznap elkészült, de csak ma mentem érte. Az úrhölgy kedves, figyelmes volt. Az eddigi tapasztalat szerint a fékrendszert megjavították, jól működik. Ami igazán tetszett az, hogy az egyik alkalmazott (azt hiszem, Leventének hívják), részletesen elmagyarázta, mi több, saját kezdeményezésből vette a fáradságot és lerajzolta, hogyan működik a fékrendszer, mi okozhatta az eddigi problémákat és javaslatot tett a hosszú távú megoldásra. Jóleső érzés, amikor így foglalkoznak az ügyféllel, növeli a bizalmat és az elégedettség érzetét.

A fékrendszer rendbetételéért és a motor rögzítőjének (valami balance nemtommi) rendbe hozásáért kiadott 520 lej (nem akarod tudni, hány százaléka ez a havi fizetésemnek, de elégtétel, hogy a szervizcég 7,5 százalékos árkedvezményt adott) után most már csak az útadó kifizetése (június 26-án járt le, körülbelül 150 lejre számítok), a kipufogó hegesztése (elég durván szól, mintha versenyautót vezetnék…), a rozsdamentesítés (számítok Önre, Misi bácsi!) és a keresztrudak felszerelése van még hátra. A tetőre ugyanis biciklitartót szándékozom szerelni, de a mostani költségek miatt lehet, minden (ismét) halasztódik.

Valamelyest vicceltem akkor, amikor azt mondtam: a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmakernek ki kell tartania amíg élek. Eladni már nem tudom, s tudjátok mit, ha már ennyit költök rá, akkor megtartom magamnak! 🙂