Ajándék lónak ne nézd a fogát, mondja a közmondás. Ezúttal mégis elviszem a paripát az „állatorvoshoz”… Az alábbiakat az építő kritika, a jobbítás szándékával írom.
Nemrég étkezési utalványt nyertünk a Fikó Norbert és a Szeretlek, Kolozsvár! csapata által önkéntesen szervezett kvízversenyen (ezúttal is köszönöm a szervezést, s a részvételt az eredetileg Kaktuszos Durex, női hatásra Kengurubébikre változtatott csapat tagjainak!), második helyezést értünk el, s jutalomként a kolozsvári Culina Nostra vendéglőben étkezhettünk. Értékelendő a cég támogatása is. Tudom, hogy az alábbiak nem a kvízverseny csapatának a hibáját képezik.
Szegény Vanda megjárta a hadak útját, ő intézte a foglalást, egyeztetett az emberekkel, ki, mit rendel. A napi menüből választhattunk. Eddig rendben. Ki is választottuk. Ez is stimmel. Aztán szólt Vanda, hogy bár még csak dél van, a menüben szereplő levesek közül már csak eperkrémleves van. S estebéd. Hogyan?! Azaz a menüben szereplő fő ételből már nem volt. Azaz volt, de csak lekváros és tejfölös fánk. Micsoda?! Fánk főétel gyanánt? Ha már csak ez van, akkor maradjon. Aztán, miután már harmadszor beszélt a culinásokkal, bejelentette:
Mindenki fánkot és eperkrémlevest kap! Csak ez van!
Paff!
Én végül törtpaszulyt kértem kolbásszal kértem, bár az nem az estebédnél szerepelt. A leves nemigen ízlett a lányoknak (nekem igen), a fánkot viszont megkóstoltatták velem, de nem tudtam megenni. Vanda szerint reggel nyolckor készítették, ők pedig este hétkor fogyasztották (volna) el. Sikerült is valamennyire, de majdnem elgörbült a kés… 🙂
A törtpaszuly kombó finom volt.
Még voltak gubancok, várom a lányokat, írják meg kommentben.
Ismerem a culinásokat, értékelem, hogy sok-sok magyar rendezvény támogatói, ismerem a működtető intézmény kulcsszereplőit is. Kár, hogy most itt tart a dolog… Emlékszem, néhány hónappal ezelőtt is rettenetesen éhesen betértem enni, három fajta ételt kértem, de semmi sem volt, Végül, eléggé ingerülten azt mondtam: hozzon azt, ami van. Bármit. Étel legyen…
********************************************************
FEJLEMÉNY (június 24., 13 óra 27 perc):
Az imént hívott a Culina Nostra menedzsere, Balázs András, aki elmagyarázta, mi okozza a különböző fennakadásokat. Megkértem, írjon hozzászólást. Dicséretes, hogy ilyen operatívan reagált öt ügyfél tapasztalatára, így tesz egy igazi vezető. Mi több, átlátja a blogok és a közösségi portálok világának fontosságát, s az ott leírtak súlyát és esetleges következményeit.
********************************************************
Kiss Olivér blogja 
Nem értek az üzletvezetéshez, de picit visszatetszőnek találom azt, hogy miközben szeretettel várja a Culina nyári kertjébe a vendégeket, nem tud étellel szolgálni nekik. Délben, amikor a foglalást intéztük, az úr akivel beszéltünk, arra hivatkozott a foghíjas menüt magyarázva, hogy ők nagyrészt rendelésre készítik az ételeket, ezért a “csupán betévedő vendégnek” lehet, hogy már nem marad betevő falat. Nos, mi a déli foglalásunkkal csak úgy betévedt és eltévedt vendégnek számítottunk, hiszen a napi menü (ebéd) lehetőségével már nem élhettünk. Sőt, ezt tetézte az, hogy az estebédből is csak egy változatot választhattunk: tejfölös lekváros gumiabroncsot (fánk). Fogra, késre, gyomorra veszélyes volt. Az esti (estebédi) elkészítés talán segített volna rajta.
Talán hasznos lenne picit nagyobb mennyiségben főzni, vagy gondolni a “nem előre gondolkodó” vendégekre is, akik előzetes egyeztetés nélkül sétálnak be az étterembe. Mivel erről szól egy étterem. Vagy nem? A vendég nem szereti, ha minden kérdésére az a válasz, hogy: sajnos már nincsen, elfogyott. Az éhes vendég talán még ennél is rosszabb… És lehet, hogy következőkor már nem azt a helyet fogja választani, ahol nemmel és nem lehettel válaszolnak.
Azért remélem, hogy ez a culinás állapot csak ideiglenes és változni fog a szolgáltatás minősége. Sok jóllakott, boldog vendéget kívánok nekik.
KedvelésKedvelés
Tiszteletem. Koszonom az epito jellegu kritikat amit a bloggra kitettel. Elegge erdekes helyzettel kuszkodunk, a Culina Nostra Bistro-val, ami tulajdokeppen egy bistro es nem egy etterem (sajnos), olyan okok miatt, hogy nem rendelkezik helyben sajat konyhaval. Ez nekunk is egy realis problema egy olyan korulmenyben, hogy kozponti helyen a terulet egy krizis. Minden negyzetcentimeter fontos, minden hely szamit. Nem az a problema hogy nem tortent meg a konyhai beruhazas, hanem az, hogy ezt ott helyben nem lehet kivitelezni. De termeszetesen ezt a vendeget nem erdekli, termeszetesen jogosan. Enni szeretne. Ezert az incidensert elnezest kerunk, es mindent megteszunk annak erdekeben hogy ez ne forduljon elo. Eddig is es ezutan is kulonos figyelmet forditunk arra hogy a tamogatasba adott szolgaltatasoknak minosege nem a mindennapi, hanem magasabb szinvonalu legyen.
Tovabba is tamogatni szeretnenk a magyar szervezeteket olyan modon, hogy a menut amit tamogatasba nyujtunk elore megbeszeljek az illetekessel, annak erdekeben, hogy a vendeg vagy a nyertes ne erezze azt: nincsen mibol valasztania.
KedvelésKedvelés
Sokat fizethettek neked e kedvcsinalo bejegyzesert Oliver, megis kifelejtetted hol talaljuk eme csudavendeglot. Azaz bisztrot.
Éhségtol nyúlik
szomorú pofánk,
van rá megoldás:
lekváros kőfánk.
KedvelésKedvelés
@dodo: igen, dodo, e mögött is huno-júdeó-bolsevik világkonspiráció húzódik meg, lefizetésekkel, leszámolásokkal és szövődményes titkosszolgálati tevékenységgel. A lírai megnyilvánulásod annál kapóbb… 🙂
KedvelésKedvelés