Kérdésként fel sem merült, hogy idén menjünk-e vagy sem az Erőss Zsolt Emlék- és Teljesítménytúrára. A tavalyi zsenáns „eredményt” tisztára kellett mosnunk. Egyesek még felül is múlták…

Idén valamivel egyszerűbb volt a szervezkedés, végül két kocsival mentünk nyolcan az úgynevezett Szerda csoportból/csapatból. Pénteken, május 15-én késő este érkeztünk Gyergyószentmiklósra. Azonnal találkoztunk Micu Vasile barátunkkal, az Erdély Mentőcsoport oszlopos tagjával, aki szállást intézett nekünk egy helyi iskola bentlakásában. Köszönjük a szervezkedést, a ránk fordított időt és energiát!

Azonnal a kocsma következett, bár a Rubinban mégsem kellett volna kiürítenünk az áfonyapálinka teljes készletét. Tavaly két kocsmát zártunk be, most egyet. Ilyen vonatkozásban gyengébben teljesítettünk. Annál jobban viszont a túrán: Boti és Lóri bevállalta az ötvenest, bár a tavaly szintidőn kívül „teljesítette” a harmincast. S kiváló eredményt értek el mindketten. Ugyanúgy (igaz, nem időben, de kitartásban, szívósságban és pszichés erő vonatkozásában) Füzes Attila.

A legkimagaslóbb eredményt viszont Ambrus Kriszta érte el. Ahogy Hám Péter írta a Facebookon:

kilépett a plázából, letépett magáról pár huncut kelléket, húzott egy közepes kaliberű bakancsot, pár (üveg) fröccs után nekieredt az eső áztatta terepnek és 12 óra alatt, megcsinálta: 50 km és 2 500 m szint. Gratulálunk neki!

Aláírom. Hozzátenném még a csodaédibédi rózsaszín (elnézést, pink) okostelefont, amelyet állandóan bügyürget. Vajon alkalomadtán a térerő hiányában nem jelentkeztek az elvonási tünetek?

Sallai János barátunk ötödik lett az 50-es távon. Ez a kolozsvári Szerda csapat (leszámítva a Krisztáét) legjobb teljesítménye. Ne feledkezzünk meg Szénási Zoltánról sem, aki első volt az ötvenesen…

Dicséret a szervezésért, a székelyföldi ekések és hegyimentők példás odaadásáért. Kitettek magukért, jó volt (szinte) minden.

Sajnos rossz szájízzel maradtunk, ugyanis vasárnap késő délután Bözsi néni „jóvoltából” közel másfél órás késéssel indulhattunk haza Gyergyószentmiklósról Kolozsvárra. A vasárnapi Gyilkos-tó – Gyergyószentmiklós buszra még a szombati induláskor befizettünk. A lazító túrán Bözsi néni a jelenlevőktől érdeklődött: kinek van szüksége buszra. Többen jelezték, hogy sokan nem jöttek kirándulni, s ők is igényelik a szállítást. Ennek ellenére Bözsi néni úgy ítélte meg, csak egy járműre van szükség. A túra nem volt kötelező, nem ott kellett volna összeszámolni az embereket, s Lórinak igaza volt, bár kissé ingerülten közölte: egyszerűen annyi buszt kellett volna rendelni, ahány személy előjegyezte azt. Ennyire egyszerű. Hátha idővel csak a pozitív emlékek rögzülnek szürkeállományunkban…

Nagyon reméljük, hogy jövőre nem május második, hanem első szombatján szervezi a EKE Kolozsvári 1891 a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát. Vandával, Lindával és Emmával ugyanis úgy döntöttünk, hogy 2016 „az ötvenesek” éve lesz. Nem, ez korántsem életkorunkra vonatkozik, hanem arra, hogy jövőre úgy a Jókai, mint az Erőss Zsolton bevállaljuk az 50 kilométeres gyalogtúrát. S természetesen ugyanez lesz a helyzet a Kós Károly Teljesítménytúrán, amely by default 50 kilométeres. A Jókai 50 és az Erőss 50 között két hét pihenő nagyon jó lenne… 🙂

**********************************************************

A Szabadságban megjelent cikkem itt található.

A WebSzabadságra feltöltött fotóriport itt található.

Vargyas Attila kiváló összeállítása: (figyelj bennünket a 6:23-tól…)

**********************************************************