A Holokauszt-emlékév alkalmából (a Soa 70 évvel ezelőtt következett be), illetve a kolozsvári zsidóság deportálásának alkalmából a napokban több rendezvényre került sor.

Múlt csütörtökön, azaz május 22-én a Holokauszt erdélyi vonatkozásai hetven év távlatából. Tények, viszonyulások és emlékezetpolitika című kettős előadásra került sor, amelyet tartott Gidó Attila, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa és Tibori Szabó Zoltán újságíró tartott a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva-termében, az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja szervezésében.

Hétfőn átadták a Romániai Zsidó Hitközségek Barátja elnevezésű kitüntetéseket, kedden pedig a kolozsvári vasútállomás homlokzatán leleplezték a deportált zsidók emlékére állított emléktáblát.

Kedden délután ugyanakkor a Malom utcában a Műegyetem főépülete mellett levő parkban felavatták a Holokauszt-emlékművet. Szándékosan nem írtam, hogy Caragiale park, mert nagyon fura a helyszín nevének és az alkotás szimbolisztikájának a párosítása… Egy kivétellel a politikusok keveset beszéltek – szerencsére visszafogták magukat. A legmeghatóbb a Balázs Edit holocaust-túlélő felszólalása és Laczkó Vass Róbert színművész, Szép Bálint hegedűs és Szép András zongorista zsidó dala volt. A zene eszembe juttatta azt a helyet, ahonnan sBalázs edit zabadult, s ahol kétszer jártam.

Felöltött bennem Birkenau is, valamint a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum, de az a szintén túlélő zsidó férfi, aki 10-15 évvel ezelőtt kipát ajándékozott nekem egy Hannuka ünnepség után. A csodás dal közben eszembe jutott Oskar Schindler sírja is Jeruzsálemben, amelyet tavaly látogattam meg, s az ugyanakkor sorra kerített Yad Vashem, azaz a izraeli Holocaust Emlékhely és Múzeum. Friss emlék még a Bergen-Belsen volt koncentrációs tábor, ahol januárban jártam, s amellyel kapcsolatban riport jelenik meg az elkövetkező időszakban a Szabadságban.

A park elnevezése és az emlékmű mondanivalója közötti disszonancia mellett más is zavaró volt. Sőt: felháborító. Az egy dolog, hogy Dan Şova miniszter jelen van (nemrég még tagadta a romániai holocaustot, aztán meggondolta magát…), de Ionuţ Ţene jelenléte már hányingerkeltő. Ő a kolozsvári vasgárdisták, új jobboldalosok egyik szürke eminenciása, Gheorghe Funar szélsőségesen magyarellenes polgármester idején a városháza nagytermében ő szervezte Corneliu Zelea Codreanu és Ion Antonescu megemlékezéseket, emléküléseket, szimpóziumokat, konferenciákat, értekezleteket stb.

Tudom, hogy Ţene a polgármesteri hivatal protokoll osztályán dolgozik, s neki kellett foglalkoznia a koszorúkkal, de Emil Bocnak nincs több esze? Miért kell ezzel az emberrel mutatkoznia, főleg ilyenkor? Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke helyében kikértem volna magamnak, s szólok Bocnak, hogy alkalmazottjának távoznia kell. Nem másért, de – Kelemen Hunor szavaival élve – megálljt kell parancsolni az Európában újra megerősödő szélsőségeknek.

De ez még nem minden. Az eseményen jelen volt Tiberiu Groza is. Ki ő? Hát tavaly decemberben az ő állt a közszolgálati televízióban elhangzott zsidóellenes kolinda mögött, amelyet a Dor Transilvan együttes adott elő. Az izraeli nagykövetség aggodalmát fejezte ki a történtek miatt, a Romániai Antiszemitizmust Monitorizáló Központ pedig az államfőhöz és a kormányfőhöz intézett nyílt levélben reagált az antiszemita kolinda kapcsán. Mi több, a köztévét kimagaslóan súlyos, 50 ezer lejes bírsággal sújtották, Groza pedig lemondott tisztségéről. Egy megyei, népi hagyományt népszerűsítő intézmény vezetője volt.

Apropó, Bergen-Belsen. Egy kis előleg a nemsokára megjelenő riportomból:

Még mindig hallszanak a lövések Bergen-Belsenben…

A Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából a volt koncentrációs táborban jártunk

Január 26-29. időszakban az újságírók számára szervezett CeBIT-előzetes kapcsán jutottam el Hannoverbe, s ha már az észak-németországi városba jártam, s ráadásul volt egy szabadnapom is, semmiképp nem akartam kihagyni azt a lehetőséget, amelyet Antal Orsolya és Silye Lóránd vetített elém a facebookon közölt saját fotók által: ellátogatni a bergen-belseni volt koncentrációs táborba.

A látogatás napja, amelyről fotó- és videóriport jelent meg a WebSzabadságon (www.szabadsag.ro , keresési kulcsszavak: Bergen-Belsen) éppen hétfőre, január 27-re esett, azaz a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára. Amint ismeretes, a varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról.

Az emlékezés már túllépett Izrael határain, és szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a Holokauszt Emléknap. A Gergely-naptár szerint minden évben más napra esik, a zsidó naptár szerint Niszán hó 27. napja. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.