Az imént mondja az egyik barátom, hogy ma este nem megy a filharmóniába, mert valami Bálint-napi zöldségeket tűztek műsorra.

Nos, nem állíthatom, hogy értek hozzá, de a közember számára a Shakespeare In Love És Más Szerelmi Történetek tematikájú és című műsor egyértelműen a számomra kommersznek tartott Bálin-napi repertoárba illik.

Egy ilyen jellegű hazai és nemzetközi presztízzsel rendelkező kulturális intézménynek valóban ennyire illeszkednie kell a közízléshez, a naptári eseményekhez? Nem lehetett volna valami mást, innovatívot, progresszívet?

Egyébként láttam ma a neten egy videót (vajon megtalálja nekem valaki?) arról, hogy mennyire másképp lehet és érdemes „megünnepelni” a szerelmesek napját. Nem a hagyományos, kisstílű, unalmas és hányingerkeltő szívecskés csokoládé, karkötő, fülbevaló ajándékozásával, hanem valami spontánnal, ötletessel. Például: készítesz az 50 kilométeres távolságban levő városokról egy listát, kedvesedet az autóbusz pályaudvarra hívod, egy ismeretlennel kiválasztatod, melyikbe utazzatok. S ott együtt eltöltitek az időt. A két fél képzelőerejére van bízva, hogyan, miként. S amikor az ember szerelmes, akkor vannak ötletek, amikor már rutinról, ismétlődésről beszéltünk, akkor jön a csokoládé, nyaklánc, karkötő, balzsam, krém, grrr…

*********************

FEJLEMÉNY1 (15 óra 12 perc): Zitz küldött FB-n egy videót, jó, humoros, de nem az, amire gondoltam…