Néha mindenki nekikeseredik az életnek. A vers pedig szomorúan szép.
2010. január 13. 21:51
Ignác írta...
Olvastam a versedet, nekem tetszett de egyfajta félelmet hozott a szívembe ... Tele kérdésekkel ...vagy talán készülsz valahová ? -vagy talán még én nem vagyok felkészülve ilyen szavak kimondására!
nagy nehézségek árán sikerült megírnom és remélve, hogy el is megy Ignác
Köszönöm együtt-érző aggodalmaitokat, és ez igazán jóleső érzés. Megnyugtatok mindenkit, hogy ez nem lenne egyéb, mint a nálam szokásos revelációknak egyike. Annyi a különbség, hogy ez a régi agybajom mostanában egyre jobban megnyilvánul ezen a kommunikációs felületen is! Ignác, sikerült, habár rásegítettem egy kicsit! :-) A készülésről annyit, hogy tisztában vagyok azzal, mint annyian mások is, hogy én sem tudom az órát és a percet. Ettől függetlenül, én már "jó" úton vagyok!
2010. január 14. 13:19
Névtelen írta...
kiakasztott ez a vers..
2010. január 15. 16:14
Névtelen írta...
Írásaidból erő,intelligencia, éber jelenlét érzése sugárzik.Jó olvasni... A hagyaték az nem a te hagyatékod.Az enyém sem, bár én úgy vagyok,ha netalán tán kellenék mintának az Úr szöttesébe akkor .. Akkor ha lenne időm a hagyatékod felét felhasználnám gondolataim tömör tolmácsolására, a másik fele helyett pedig hálálkodnék:a másik felemért,testvéreimért,nemzetemért és mindazokért a gondokért amelyek által finomult lelkem. SZ ISTVÁN
István, köszönöm! Mondanivalód lényegét igyekszek maradéktalanul megérteni, miközben önmagamat kell mindegyre legyőznöm, és az eddigi életem sara alól előkaparnom azt tíz körömmel! Nem mindig sikerül, s ilyenkor valahogy igyekszem levezetni a dolgokat. Ez sem sikerül mindig! Ezért jó, ha tudhatod, van még holnap is, és van olyan, akiért érdemes! Ezt köszönöm meg minden nap! Neki!
2010. január 16. 15:12
dzsingisz es Babi írta...
Hat ez aztan a meglepetes!!!!Soha nem gondoltam volna,hogy ennyire pesszimista tud lenni egy olyan ember mint TE!Nem tudom,hogy mi valtotta ki beloled ezeket a negativista gondolatokat,de ez tobb a soknal!Szerintem ,- es ezt szoktad te is mondani- "a remeny hal meg utoljara.Nem?Maga a vers ,mint alkotas , egy nagyon magas szintu alkotas es ezert kulon gratulalok neked,de egy ilyen hangulatu vers nem illik ahhoz a Karcsihoz akit en ismertem, ismerek(legalabbis idaig ugy tunt,hogy valamennyire ismerlek),nem?Szerintem jobb volna,ha kibujnal ebbol a sotet allapotodbol es megprobalnad mas szemekkel nezni a jovot,mivel a gyerekeink ezt varjak el tolunk es valahol ezzel is tartozunk nekik,hiszen elottuk van a jovo es ha mi feladjuk ,akkor milyen peldaval allunk ki elejuk?Remelem nem veszed rossz neven a hozzaszolasomat,de ugy ereztem,hogy ezt elkell mondanom neked,mert nagyon morbid hangulatot idez elo.
2010. január 21. 16:14
Hagyaték
Ha eljön majd egyszer az idő, és én már nem leszek!
Ne sírjatok utánam, hisz nem fáj az annyira senkinek!
Nyughelyemre az utókor ne hordjon hivalkodva köveket!
Ne áldozzatok rám, kőtáblára ne véssétek fel nevemet!
Ne hozzatok virágot, de ültessetek egy fát az emlékemre
hogy megpihenhessek néha ágain, ha eljön majd az este.
Legyen egy helyem, hová kedvemre néha még lehetek
honnan életem forgatagának helyére újra lenézhetek.
Hadd emlékezzek rá, miért mentem el talán sietve
miért hagytam mindent itt úgy, a gabonám elvetve!
Hogy arassa le más, hogy örvendjen a csaló majd neki
mert én csak az enyémet akartam, de nem adta azt senki
Hadd legyek én ott már kint, és ti itt, így lesz ez jól
Fa akarok lenni ott, mert nekem már nem jó itt sehol
Nyáron a viharba, ágaimba pusztító villámok csaphatnak
rideg télen pedig ágaim közt majd bölcs hollók lakhatnak.
Vándor néha megáll előttem és azt mondja: ismertelek!
Hidd el neki! Szerettelek, melegben árnyékkal fedtelek!
Esőben, viharban, aggódva karommal szél ellen óvtalak
gyümölccsel oltottam szomjadat, töltöttem zsákodat.
Ha más jön és azt mondja: testvérem volt, ne hidd csak ennyi!
Az volt ő, ki csak azt nézte, kevesebb jut miattam majd neki!
Ha azt mondja, a barátom volt, akkor se hidd el a ő szavát!
Nem volt ő az, mert magát szerette csak! Imádta önmagát!
Ha csak siránkozik árnyékomban, és a nemzettársának nevez
Ne hidd, mert álnok szó az, csak a hazugság vizein evez!
Nem volt e világban soha szolgám és uram se énnekem
most itt vagyok már fent, és az Igazit én ismerem!
Ha egy nő mondja majd: Igen, ő az! Ő, aki itt volt velem
Igaz! Vele voltam, tényleg, de soha nem teljesen!
S ha jön bárki és azt mondja: Igen, én tényleg ismertem!
Ne hidd szavát, hisz titok voltam önmagamnak is,végtelen!
De ha égi vándor csillag fénye megáll majd az ágamon
halvány fényének porával játszadozik majd vállamon,
Ő elmondhatja rólam majd: "Ejha, hisz én őt ismerem!
Ő volt ki szeretett minket, álmaiban is köztünk járt szüntelen!"
Nyárády Károly
"Ha Egyszer Majd Elenged ez a Világ!"
7 megjegyzés -
Néha mindenki nekikeseredik az életnek. A vers pedig szomorúan szép.
2010. január 13. 21:51
Olvastam a versedet, nekem tetszett de egyfajta félelmet hozott a szívembe ...
Tele kérdésekkel ...vagy talán készülsz valahová ?
-vagy talán még én nem vagyok felkészülve ilyen szavak kimondására!
nagy nehézségek árán sikerült megírnom és remélve, hogy el is megy
Ignác
2010. január 13. 22:31
Köszönöm együtt-érző aggodalmaitokat, és ez igazán jóleső érzés.
Megnyugtatok mindenkit, hogy ez nem lenne egyéb, mint a nálam szokásos revelációknak egyike. Annyi a különbség, hogy ez a régi agybajom mostanában egyre jobban megnyilvánul ezen a kommunikációs felületen is!
Ignác, sikerült, habár rásegítettem egy kicsit! :-)
A készülésről annyit, hogy tisztában vagyok azzal, mint annyian mások is, hogy én sem tudom az órát és a percet.
Ettől függetlenül, én már "jó" úton vagyok!
2010. január 14. 13:19
kiakasztott ez a vers..
2010. január 15. 16:14
Írásaidból erő,intelligencia, éber jelenlét érzése sugárzik.Jó olvasni...
A hagyaték az nem a te hagyatékod.Az enyém sem, bár én úgy vagyok,ha netalán tán kellenék mintának az Úr szöttesébe akkor ..
Akkor ha lenne időm a hagyatékod felét felhasználnám gondolataim tömör tolmácsolására, a másik fele helyett pedig hálálkodnék:a másik felemért,testvéreimért,nemzetemért és mindazokért a gondokért amelyek által finomult lelkem.
SZ ISTVÁN
2010. január 16. 0:03
István, köszönöm!
Mondanivalód lényegét igyekszek maradéktalanul megérteni, miközben önmagamat kell mindegyre legyőznöm, és az eddigi életem sara alól előkaparnom azt tíz körömmel! Nem mindig sikerül, s ilyenkor valahogy igyekszem levezetni a dolgokat. Ez sem sikerül mindig! Ezért jó, ha tudhatod, van még holnap is, és van olyan, akiért érdemes!
Ezt köszönöm meg minden nap! Neki!
2010. január 16. 15:12
Hat ez aztan a meglepetes!!!!Soha nem gondoltam volna,hogy ennyire pesszimista tud lenni egy olyan ember mint TE!Nem tudom,hogy mi valtotta ki beloled ezeket a negativista gondolatokat,de ez tobb a soknal!Szerintem ,- es ezt szoktad te is mondani- "a remeny hal meg utoljara.Nem?Maga a vers ,mint alkotas , egy nagyon magas szintu alkotas es ezert kulon gratulalok neked,de egy ilyen hangulatu vers nem illik ahhoz a Karcsihoz akit en ismertem, ismerek(legalabbis idaig ugy tunt,hogy valamennyire ismerlek),nem?Szerintem jobb volna,ha kibujnal ebbol a sotet allapotodbol es megprobalnad mas szemekkel nezni a jovot,mivel a gyerekeink ezt varjak el tolunk es valahol ezzel is tartozunk nekik,hiszen elottuk van a jovo es ha mi feladjuk ,akkor milyen peldaval allunk ki elejuk?Remelem nem veszed rossz neven a hozzaszolasomat,de ugy ereztem,hogy ezt elkell mondanom neked,mert nagyon morbid hangulatot idez elo.
2010. január 21. 16:14