[Image]Edóka -akihez nem csak azért is érdemes bekukkantani, mert újjávarázsolta a blogját - már régebb feltett nekem néhány kérdést a Kérdezz-felelek játékban. Nos, most akkor ezekre válaszolok:

1. Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Ez a veszély nem fenyeget, ugyanis sosem volt annyi pénzem, hogy lottójegyek vásárlására pazaroljam. Inkább hiszek a valószínűségszámítás hűvös, lelombozó adataiban, mint a szerencsében. De ha netán mégis valami csoda folytán nagyobb összeghez jutnék, akkor azt azonnal három részre osztanám: harmadát kapná a fiam, harmadát a lányom, harmada maradna nekem. A saját harmadomból pedig elsősorban utaznék és kirándulnék, illetve vennék néhány apróságot a lakásomba, amire régóta vágyom. És igen juttatnék bizonyos összeget állatvédelmi célokra, de csak azért, mert az embereket is legalább annyira szeretem, mint az állatokat. :)))

2. Rossz szokásaim...

Biztos, hogy vannak, de nem foglalkozom velük. A saját rossz szokásaim és szeretem őket. Meg egyébként is, az, hogy egy szokást rossznak minősítünk, viszonyítás kérdése. Mihez képest rossz? Önmagamhoz képest, vagy a környezetemhez képest? Mert például elképzelhető, hogy egy nem dohányos rossz szokásnak minősíti a dohányzást. De nekem jó szokás, mert szeretek dohányozni. Ilyen egyszerű...

3. Koffein: bármennyi kávét megiszom, bármikor: fekete legyen és édes. Tej nem kell bele.

4. Színek: szeretem a színeket és a színes holmikat. Még a barnát is szeretem, noha a barnának bizonyos árnyalatai kifejezetten hátrányosak számomra.

5. Mi van most rajtam?

Sötétzöld mackónadrág és kanárisárga póló - "szkándál-ruha", mert takarítani készülök. :)

6. Háziállatom

Mindig volt és mindig lesz. Jelenleg Kitty macsektől tanulom a macskanyelvet és eléggé jól haladok vele. Másfél éve, amióta a családunk teljesjogú tagja, már sok mindent megtanultam tőle. Például tudom azt róla, hogy nagyon őszinte, soha nem szimulál, nem rejtegeti az érzelmeit és nem kétszínűsködik. Amikor beteg, akkor beteg és ezt egyértelműen kimutatja. Ha jó kedve van, akkor pajkos és játékos, és igyekszik mindenkit bevonni a játékába. Ha álmos, alszik, ha éhes, enni kér. Ha szomorú, vagy megsértődött, bánatosan félrevonul és kiduzzogja magát. Ezenkívül őszintén szeret engem, és ki is mutatja a ragaszkodását. Például, amikor Magyarországon voltam utóbb és egy kedves barátnőmnél volt egy hétig "pionírtáborban", amikor hazatérve meglátott, azonnal az ölembe ugrott és "megpuszilt". Ezenkívül ő a legközelebbi munkatársam, most is itt ül a monitor tetején és figyeli miket írok róla. Szerénységét pedig azzal fejezi ki - éppen most -, hogy jobb, manccsal, meg bal manccsal be-benyúl a betűk közé, jelezve: "jól, van már elég! Még unni fogják elolvasni azt a sok baromságot, amit rólam összehordtál."

7. Hol látom magam tíz év múlva?

Remélem, ugyanitt, de egy-két unokával gazdagabban. És meséket fogok írni az unokáimnak, de előtte valószínűleg már lesz néhány általam szerkesztett szakácskönyv, interjúkötet, meg ilyesmik...

8. Legutóbbi nagyon jó élményem

Néhány napot itthon volt a fiam az élettárásával és kicsit tudtunk beszélgetni is mindenféle apróságról, amiről egy anya a gyermekével szokott. Illetve az este jót beszélgettem a lányommal, sokat mesélt a mezopotámiai és egyiptomi kultúrákról. Rengeteg érdekes dolgot mondott, én pedig örömmel nyugtáztam, hogy jó iskolában, jó tanárok tanítják.

A kérdést - mivel úgy vélem már körbejárt szinte mindenkinél - azoknak teszem fel, akikhez véletlenül nem jutott el. Tehát, ha bárki úgy gondolja, hogy van mondanivalója ezeknek a kérdéseknek a mentén, ne fogja vissza magát, hanem tekintse úgy, hogy neki adtam tovább a kérdéssorozatot.