Megjegyzés helye: Tivadar bámészkodó és barátkozó blogja: ételek, főzés, receptek

Elég sokféle tökfőzelék alakult ki az idők során. Ezért jó lesz lejegyezni a klasszikus, eredeti tökfőzeléket. Az, hogy mi a klasszikus, eredeti tökfőzelék, természetesen én mondom meg. A (klasszikus) tökfőzeléket saját megfigyelésem szerint a gyermekek 13,81 százaléka, a serdülők 11,42 százaléka, a felnőttek 73,17 százaléka szereti. Hozzávalók: - 1 darab főzeléknek való tök, még zölden vagy halványsárgán (főzőtök)
- 1 fej  fehér hagyma (Királyhágón túl ez veres hagyma)
- egy teljes szál, lehetőleg még zöld kapor: szára, levele, virága vagy termése
- ecet (esetleg kaprozott ecet)
- csapott kávéskanál cukor
- só
- egy pohár pilsen-fajta sör
- bors
- pirospaprika
- kevés olaj
- kevés liszt A klasszikus tökfőzelékbe nem kell: paradicsom, tejfel, szörny-rántás (= amikor a rántást barnára égeti az az özvegyasszony, akiknek a férje gyomor- és patkóbélbajban hullt el), csombor, petrezselyem, húslé, delikát, leveskocka stb. Mossuk meg reggel tisztára a körmünket. Körömteszt következik. A piacon vagy a boltban, amikor senki nem látja, nyomjuk hüvelykujjunk körmét a főzőtök héjába, két-három helyen. Ha könnyen belemegy és szép félhold alakzatot hagy a tökön, illetve ha már ilyenekkel van teli, mire odaérünk: vegyük meg e tököt. A tök ne legyen túl vékony, mert annak a magháza körül kevesebb a húsa. Nagyon vastag se legyen, mert az lehet, hogy öregebb, mégha a körömtesztet állja is. A főzeléknek való tök inkább éretlen még, mivel a nagyon sárga már nem jó, és abba nem is megy már bele a körmünk. [Image] (a kép forrása: http://www.nosalty.hu/files/alapanyag_image/közönséges-tök.jpg) Vigyük haza és mossuk meg a tököt. Hámozzuk meg. Ha túl nagy, hámozás közben csúszkál a kezünkben vagy az asztalon, először inkább vágjuk keresztbe néhány vastagabb karikára és úgy hámozzuk. Távolítsuk el a magházát a fiatal magokkal (ebből esetleg belefőzhetünk valamennyit  egy zöldséglevesbe, annak jó ízt ad, sőt kissé olajozza is; akár hamis húsleves is főzhető belőle, ezt nagyanyámtól tudom; egyébként  nagyanyának volt egyszer  egy kissé lökött macskája, amely minden alkalommal megette ezt a tökmagházat). Vágjuk a tököt akkora darabokra, amit könnyen megreszelünk. A reszelő legnagyobb fogain dolgozzunk (vannak vidékek, ahol nem reszelik, hanem vékony csíkokra vágják). A tökdarabokat a hosszabbik oldaluk mentén, hosszú egyenletes mozdulattal reszeljük, hogy szép hosszú reszelt szálakat kapjunk, ne pedig valami pépet, mert nem bébiétel lesz belőle. A megreszelt tököt ne sózzuk le, ne csavarjuk ki a levét, mert az nem klasszikus tökfőzelék! Lábosban, kevés forró olajban vegyünk le a lábáról egy fej apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma üveges, tegyük bele a tököt, kevergessük gyöngéden a hagymás olajban. Sózzuk óvatosan, mire az levet kezd engedni. Mossuk meg a kaporszálat, esetleg törjük két-három darabba, és tegyük a tökbe. Egészben, mert a végén ki fogjuk emelni belőle. (Friss zöldkapor levelét természetesen apróra vágva is beletehetjük, és azt a végén nem kell kivenni.)  Fedjük le, és hagyjuk rotyogni. Ha kevés volna a leve, pótolhatjuk vízzel. A tök és a kapor illatozni kezd. Ekkor iszogassuk azt a pohár pilseni sört. [Image] (a kép forrása: http://www.szepzold.hu/files/hobbi/A%20különleges%20kapor/dill_resize.jpg) Ha  a leve kissé lefőtt, szórjuk meg óvatosan a tetejét kevés liszttel, közben dörzsölgessük el rajta a kanál hasával, hogy ne csomósodjon, aztán keverjük bele. Amikor majdnem megpuhult, locsoljunk bele óvatosan ecetet, közben kóstolgatva, és közvetlenül ecetezés után tegyünk bele egy kiskanál cukrot. Ez nem édesíti (nem is kell!), hanem az ecet vad ízéből elvesz, valamilyen kémiai művelettel. A legvégén adjunk neki kevés színt és aromát piros paprikával, illetve ízlés szerint borsozzuk. De ezek mellékszereplők: vegyük figyelembe, hogy az alapfűszerek a kapor és az ecet. Fasírttal vagy bundáskenyérrel a legjobb.