Karesz barátom,eme sorok nekem is eszembe juttattak olyan helyeket a városba,amelyeket valóban elfeledtem már,pedig még annak idején mi is látogattunk,és örök élményeket hagyott bennünk.Köszönöm ezt a meghatóan szép strófákat.Eljutott messze földre az üzenet,és értjük hívó szavát a városnak.....
Meglátszik, hogy közeledik az ősz, és kitörni készül rajtam az ilyenkor szokásos melankólia. Köszönöm elismerő szavaitokat, remélve, hogy azért még sokszor lesz itt tavasz is. :-))))
2012. szeptember 2. 13:54
[Image]
Marosvásárhely
Üzenete
Őszbe fordul már a
város, elfáradtan megpihenA Somos tető nagyot
ásít, az öreg város így üzen:—Gyertek lányok,
gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim Kik még vagytok, itt
és távol, hallgassátok szavaim! Hadd meséljek én magamról, öreg Maros elvisziSzavaimat messzi
tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolniHadd hallják meg,
kiknek máshol porladnak el csontjai.Hisz enyémek mindörökre Vásárhelynek lányai és fiai. Behunyt szemmel
mondom nektek, meggyilkolják fáimathalál arat úgy, hogy
többen vannak már ott kint a kő alattmint bent, s bár
rendületlen itt vagyunk és harcolunkmint gyertyaláng a
szélben, a sors kezében táncolunk. Mert még láthatod
a Vártemplomot, a körbefutó gyereketEgyre üresebb a
hajó, csak ünnepnapon töltik ki a helyeketMert még áll a napfényes Iskola utcában a
vén zsinagógaDe kapuján rég rozsdás
a zár, a lánc, nincs, ki olajozza.S még állnak rendületlen
a Bolyaik is, a mély titkon töprengve Dimenziókon túlról
nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe? Ó, álmodni akarok,
mert csak álomban van meg a Hét FaHol oly sok csók
szállt el, vénült meg velünk a romantikaCsak álmomban
van meg a Maros bár, Oroszlán, a HargitaA Lila bár, a Tulipán,
Ritz fürdő, muzsikus, egy jó zongorista. Öreg vagyok már, gyerekeim,
öreg, mint az örök időNem tudom, de nem
is mérem, korom hány esztendő Örök utamat járom, a Kálvárián újra őszbe öltözökMint jó gazda, ki
sokat látott, hideg télre készülökDe mindig lesz egy valami,
mely sosem hagy megnyugodniGyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni Ezért kérlek, őszi
szellő, vidd messzire szavamatKeresd meg a nagyvilágban
lányomat s a fiamat S mondd el nékik,
én itt leszek, várok rájuk végtelenKönnyezek érettük, a Maros vize elviszi azt csendesen És mondd el nékik
végre, hogy mennyire fájlalom hiányukatSanyarú sors lett
az enyém, mert én mindörökké visszavárom az elveszített
fiamat és lányomat. Nyárádi Károly
bejegyezte: Nyárády Károly, bejegyzés időpontja: 2012. aug. 31. , 2:30
"Marosvásárhely Üzenete"
4 megjegyzés -
Meghatóan szép!
2012. augusztus 31. 8:12
Karesz barátom,eme sorok nekem is eszembe juttattak olyan helyeket a városba,amelyeket valóban elfeledtem már,pedig még annak idején mi is látogattunk,és örök élményeket hagyott bennünk.Köszönöm ezt a meghatóan szép strófákat.Eljutott messze földre az üzenet,és értjük hívó szavát a városnak.....
2012. augusztus 31. 8:43
Leveszem a kalapom és főhajtás érte. Gyönyörű!
2012. szeptember 2. 12:43
Meglátszik, hogy közeledik az ősz, és kitörni készül rajtam az ilyenkor szokásos melankólia. Köszönöm elismerő szavaitokat, remélve, hogy azért még sokszor lesz itt tavasz is. :-))))
2012. szeptember 2. 13:54