Megjegyzés helye: ALTERNATÍVA

[Image]   MOST MÁR ÉN IS SZERETEM!
Mikor hűvös hajnalokba torkolódtak a ködös éjjelek nem hagytak békében, üldöztek, s mint szellemek a sötét árnyak, kúsztak és nyomomba szegődtek s én, ki sosem féltem, éreztem tudtam, rettegek!
Mert én sosem szerettem az őszt, az ezernyi színével Bármilyen díszes is legyen, én soha nem fogadtam el az elmúlást, elvonulást, lenyugvást, a nagy csendet, gyűlöltem mindig, nem értettem ezt a Nagy Rendet.
Pedig szép az ősz, de nem azért, mert benne a Törvény melynek végén ott ásít a végzet, a nagy, sötétlő örvény Hisz nincs új a régi nélkül és nincs többé megújulás ha nincs előbb szenvedés, kín és végső feloldozás.
És most újra ősz van, mint ahogy az meg vagyon írva Az őszi szellőt hallgathatom a fák közt muzsikálni újra de már nincs bennem rettegés, és nincs többé félelem, a szőlődombok múzsája dalával ma meghódított engem.
Nyárády Károly