[Image]
A fekete fény árnyékában A Sötétből bújt elő
ő, de nem a Fényes felé haladtA sehonnani, aki senki,
ki mindörökre az is maradtÖröme az űr, a gyász, ki szavával szárítja ki a
kutatŐ a Démon, ki a hullák
felett tör magának utat. Időt darál be, és
lelket arat, s tereket nyel el a garatHol a roppant kerék
gördül, üres lesz, ahogyan haladBetonban a könnycsepp és rozsdamarta nehéz vasakEnnyi marad csak ott,
hol az örült végzet vígan arat Nyárády Károly
"A fekete fény árnyékában"
Még nincs megjegyzés. -