[Image] Bizonyára sokan furcsállják, miért hozakodom elő húsvéti témával, amikor az ünnep már rég eltelt; de bizonyára sokan gondolják azt is, nem véletlenül. Nos, így van, valóban nem véletlenül. Ui. mint korábban akárhány bejegyzésemben említettem, ezt a blogot elsősorban a gyermekeim, az ők barátai, Gyöngyi barátném és azon fiatal barátaim/barátnőim unszolására kezdtem írni, akik olykor tanácsot kértek tőlem egy-egy étel elkészítésében. Szóval, elsősorban nekik írom ezt a blogot és mint közülük többnek megígértem egyszerű, könnyen elkészíthető ételrecepteket teszek itt közzé, egyszerű, közérthető nyelven. Nem akarom - soha nem is akartam - túlszárnyalni a profi szakácsokat, mert őket sokkal inkább tisztelem azért a művészi munkáért, amit a konyhában művelnek, de azt a tudást, amit normális körülmények közepette - nem is olyan régen - az édesanyák adtak át lányaiknak/fiaiknak szívesen megosztom mindenkivel. Olvasóim többsége tehát az ifjú generációból kerül ki, és noha a bejegyzésekhez fűzött kommentárokból, meg a Hűséges olvasóim rovatból ez nem igazán tűnik ki, a népesebb olvasótáborom ez a kategória, és igen élénk kapcsolatom van velük különféle internetes csevegő programokban. Ezek a gyerekek - bármelyiknek anyja lehetnék, ezért nevezem őket így - megszólítnak Messenger-en, facebook-on, Google-csevegőben, e-mailban, vagy egyszerűen felhívnak telefonon és kérdeznek. Nagyon szeretem őket, mert mindig tudják, mit akarnak, a hogyannal vannak néha elakadva, ezért kérdeznek. Számomra viszont roppant hízelgő, hogy ez az energiával teli huszonéves generáció ad a véleményemre, kéri a tanácsomat, számít a segítségemre, kikéri a véleményem nem csak a főzésben, hanem az élet kisebb-nagyobb ügyeiben. Ezek egyike Katika, kedves ismerősöm gyönyörű lánya, akit az élet forgataga Budapestre sodort. Húsvét előtt néhány nappal facebook-on kért egy kis segítséget, mint mondta, első húsvéti menüjét készül összeállítani és néhány egyszerű ötlet tőlem is kellene azok mellé, amiket édesanyjától már begyűjtött, hogy vőlegénye előtt kivágja a rezet, ahogy mifelénk mondják. Hamar megbeszéltük, mit és hogyan, aztán azzal köszöntem el tőle: "Katika, mutasd meg, hogy a székely leány, Budapesten is székely a talpán!" S még arra kértem, a sok ötletet vesse össze és próbáljon a saját, illetve a vőlegénye szájíze szerint főzni, mert ez az igazi, nem az unciára kimért recept szerint készülő étel. Természetesen, kértem azt is, hogy majd készítsen fotókat és számoljon be sikereiről. Jelentem, megtette: Katika nagyot alkotott és "kivágta a rezet". Most pedig rendre mutatom a képeket, amiken a Katika konyhájában húsvétra készült ételeket láthatjátok. [Image]  Főzött finom húslevest. [Image] Amit grízgaluskával főzött be. [Image] Közben főtt a sonka is, amit minden bizonnyal az édesanyja küldött neki itthonról, mert kinézem Zsuzsából - Katika édesanyjából -, hogy valamelyik budapesti járattal az ünnepre küldjön a lányának egy darab házi sonkát. [Image] Töltött káposztát is készített. Nézzétek, milyen gyönyörű töltelékeket göngyölt és milyen szépen rakta az edénybe! Biztos, nem először készítette, hiszen édesanyja mellett sokszor lehetett rá alkalma. [Image] Ez a bejgli még sütés előtt, gyönyörűséges. [Image] Ez pedig töltött fasírt, vagy Stefánia-szelet. És figyeljétek, milyen szépen sül a sütőben a finom sütemény! [Image] Mint látjátok a húslevesben főtt zöldséget és húst - vagy ahogy mifelénk mondják sóbafőttet - is tálalta, és az első képen is megcsodálhattátok, milyen szép asztalt terített. [Image] Mesés lett a töltött káposzta, nem csak a fazékban mutatott jól főzés előtt. [Image] Ez pedig a krémes, amit Katika sütött és csak halkan jegyzem meg: ebben már jobb, mint én, ugyanis a krémes sütéshez még mostanig nem volt bátorságom hozzáfogni. De erre nekünk székelyeknek van egy sokkal jobb és a valódi érzést hitelesebben kifejező szavunk: nem volt "ándungom" hozzá. Egy kis zárójel azoknak, akik még nem találkoztak ezzel a kifejezéssel: az ándung szót arra a helyzetre, lelkiállapotra használják a székelyek, amikor egyszerre nincs kedvük, bátorságuk, hangulatuk valami (munka, tevékenység, feladat) elvégzéséhez. [Image] S ilyen gyönyörű tojásokat festett. A barnás árnyalatúakat hagymahéjjal festette, alighanem aszerint az eljárás szerint, amit facebook-on magyaráztam el neki. [Image] Végül, de nem utolsó sorban itt van a felsorolt ételek készítője, Katika, aki a készre főtt sonkának örül éppen. S itt mondanám el róla, hogy édesanyjával nem egy alkalommal izgultunk együtt a gyergyószentmiklósi Step Dance tánciskola előadásain, amikor Katika is fellépett. Már pici korában megmutatkozott Isten adta tehetsége, ugyanis amint megjelent a színpadon, minden tekintetet magához vonzott. Igazából, már annyi elég volt, hogy beállt a kezdő pózba, amiből kiindulva aztán latin táncot, ír step-et, vagy társasági táncot lejtett. Nem tudom, hogy csinálta, de egész lénye figyelmet igényelt és a néhai Pál Ági táncmester tanácsai szerint pontosan végrehajtott tánclépései, mozdulatai mindenkit lenyűgöztek. Elbűvölő, bájos mosolya, kedves pillantása tiszteletet követelt még a felnőttektől is, hiszen Katika valami olyasmit tudott művelni a színpadon, amit táncostársai többsége nem. Egyszerűen, ha ő a színpadon volt, rá kellett figyelni. A törékeny lényéből áradó szeretet, báj, szépség, szerénység és alázatosság figyelemfelkeltő volt már egész pici korában. Nem egyszer mondtam édesanyjának: "Zsuzsa, ebből a leánykából színész lesz egy napon." És igazam lett. Íme, Gergely Katalin színművésznő, a budapesti TÁP Színház tagja, aki nem csak rendkívül tehetséges és szép, még főzni is tud. S nem is akárhogyan!