(ki)fordíott fogolydilemma mintára?


azt hiszem, megfejtettem az anyós és menye közötti feszültség rejtélyét.
(s nem a féltékenység, túlzott hasonlóság, projektálás, birtoklás problémákra gondolok)

nagyon egyszerű:

rendszerint a férfiak (kevés kivétellel) konfliktuskerülők, nem szeretnek beszélni bizonyos dolgokról ezek a bizonyos dolgok: kb. minden, ami a párjuk és/vagy az édesanyjuk érdeklődési körét képezik az anyós és a menye közötti kommunikáció legalább ötven százaléka (de néha 95) egy olyan pasin keresztül történik, aki minden akar lenni, csak mediátor nem...  mondanom sem kell, milyen tökéletes melegágya egy ilyen helyzet a félreértéseknek és burok alatt bugyogó konfliktusoknak (főleg a spekulatív asszonyállatot ismerve, akinek a legtöbb gondolata úgy kezdődik, hogy "biztosan XY azt gondolja, hogy...", anélkül, hogy bármilyen konkrét információ lenne a birtokában.)

lássunk egy klasszikus példát:

Kázmér feleségét zavarja, hogy az anyósa, bár csak háromhavonta egyszer látogat el hozzájuk, mégis ő akarja eldönteni, hogy milyen színű függönyöket vegyenek, milyenre fessék a hálószobát, milyen háztartási eszközöket vásároljanak stb. ezért megkéri szépen párját, hogy próbálja meg megértetni édesanyjával, hogy ez az ők otthonuk, ők élnek benne, az a lényeg, hogy nekik tetsző legyen.
--- ez így jogos, nem?

Kázmér anyukáját aggasztja, hogy fiát elnyomja a felesége, s papucsot farag belőle, hiszen a fiának a kedvenc színe a kék, s nem érti, mi a fenéért akarja menye barnára festetni az ő fia dolgozószobáját, amikor egyértelműen jobban érezné magát egy kékre festettben (főleg, hogy északi fekvésű a szoba, s feng shui szerint amúgyis a kék lenne ideális). arra bíztatja fiát, hogy álljon ki amellett, ami saját személyisége része, hisz nem egészséges teljesen feloldódni és elveszíteni az egyéniségünket, mert abból később csak problémák származhatnak, hisz a párunk azért kéne szeressen, akik vagyunk, nem azért, akivé alakít.
--- (az ő szemszögéből nézve) ez is jogos, nem?

amit Kázmér gondol (de csak gondol, mert elmondani unja):
- magasról tesz rá, milyen színűek a függönyök. de tényleg...
- nem érdekli, milyen mosógépük van, mert úgyis a felesége intézi a mosást, neki kell jó legyen
- sose szerette a kék színt. az anyja döntötte el, hogy az a kedvenc színe Kázmérkának, amikor még nyolcéves korában a kedvenc kisautója kék volt. FYI: nem azért volt az a kedvence, mert kék volt, hanem azért, mert az volt az egyetlen távirányitós b****meg!
- amit pedig az anyja mondott a személyiségről, önfeladásról stb. arra úgyse emlékszik, mert a "kék" után már elveszítette a fonalat, s azon járt az agya, hogy hagyja már abba a dumát, mert negyed óra múlva kezdődik a snooker bajnokság, s azt az időt szívesebben töltené azzal, hogy beüljön a budira nyugodtan elvégezni a dolgát, s közben játszani a telefonján.

úgyhogy Kázmérka nem mondott egyiküknek sem semmit. 
következő alkalommal, amikor jött az anyukája, hozott egy fasza turmixgépet, ami szerinte sokkal jobb, mint az, amit a menye vett, s látta, hogy a dolgozószoba kávébarna...
azóta utálja egymást a két fehérnép.

the end