Kilátástalanság, azzal a pecsétgyűrűvel? :) Nagyon jó figura. Meg fények, meg ilyenek :)
2011. október 24. 12:00
Névtelen írta...
A félkönyökre dűlt időtlenség a tér egy szegletében, jöhetnek-mehetnek az órák, ő csak itt... - mert ki hord magán ennyi réteg ruhát (ötöt-hatot számolok)? Akinek vagy nincs ahol tartania ruhatára becses darabjait, vagy már olyannyira immunissá vált a világgal szemben, hogy nem is érzi azt (pl. hideget-meleget) - arca annyi barázdát, gyűrődést hordoz, bajusza annyira nagyra és bozontosra nőtt, hogy évei számáról fogalmunk sem lehet...már - ruhája eggyé vált vele, nyűttségében az időtlen arccal versenyez - az elvesző tekintetre rácsukódó szemhéj: mindegy, hogy csukva vagy nyitva, a kettő közti állapot semleges időtlenségében... jöhetnek mehetnek évszakok, órák, emberek... - és emberünk látja vagy nem látja, érzékeli vagy nem, de hogy mégis múlott közben az idő, azt jelzik a tér szerény, de mégis látható elemei: -nézzük csak a Wembley feliratú hamutálat, ugye hogy behallszik egy sosemvolt távoli hely morajlása - és a szalagfüggöny sárga-narancssárga csikjai: nemcsak jó háttérszine emberünknek (mely előtt élesen kirajzolódik minden apró elem), hanem az idők szelének szerény de igyekvő jelzője is...mert lám, emberünk ugyan maga a félkönyékre dűlt időtlenség, de valaki a háta mögött mégiscsak kicserélte a koszlott függönyt szép napfényszinű szalagokra
"Törzsvendég"
8 megjegyzés -
Igazi szoció, nagyon jó pillanat, törzsvendégünk megfáradva betér a helyi kocsmába. Gondolom nem kellett állvány az izgága alanyhoz :)
2011. október 23. 15:47
Kicsit szundikál a decije mellett. Nagyon jóó...
2011. október 23. 21:25
Jó fotó egy jó arcról!
2011. október 23. 23:09
Remek lett ez Lehel. Jó modellt találtunk a bárban, ki hitte volna...:-)
2011. október 23. 23:16
Orvendek, hogy tetszik nektek a "modell"
Tukrozi egyesek kilatastalansagat, meg sorsat
2011. október 24. 3:12
Kilátástalanság, azzal a pecsétgyűrűvel? :) Nagyon jó figura. Meg fények, meg ilyenek :)
2011. október 24. 12:00
A félkönyökre dűlt időtlenség a tér egy szegletében, jöhetnek-mehetnek az órák, ő csak itt...
- mert ki hord magán ennyi réteg ruhát (ötöt-hatot számolok)? Akinek vagy nincs ahol tartania ruhatára becses darabjait, vagy már olyannyira immunissá vált a világgal szemben, hogy nem is érzi azt (pl. hideget-meleget)
- arca annyi barázdát, gyűrődést hordoz, bajusza annyira nagyra és bozontosra nőtt, hogy évei számáról fogalmunk sem lehet...már
- ruhája eggyé vált vele, nyűttségében az időtlen arccal versenyez
- az elvesző tekintetre rácsukódó szemhéj: mindegy, hogy csukva vagy nyitva, a kettő közti állapot semleges időtlenségében... jöhetnek mehetnek évszakok, órák, emberek...
- és emberünk látja vagy nem látja, érzékeli vagy nem, de hogy mégis múlott közben az idő, azt jelzik a tér szerény, de mégis látható elemei:
-nézzük csak a Wembley feliratú hamutálat, ugye hogy behallszik egy sosemvolt távoli hely morajlása
- és a szalagfüggöny sárga-narancssárga csikjai: nemcsak jó háttérszine emberünknek (mely előtt élesen kirajzolódik minden apró elem), hanem az idők szelének szerény de igyekvő jelzője is...mert lám, emberünk ugyan maga a félkönyékre dűlt időtlenség, de valaki a háta mögött mégiscsak kicserélte a koszlott függönyt szép napfényszinű szalagokra
2011. október 25. 0:14
Nagyon halas koszonet illet meg teged, ezert a nagyon hosszura sikeredett lirai hangvetelu hozzaszolasodban.
Lehel
2011. október 25. 1:40