Megjegyzés helye: Tivadar bámészkodó és barátkozó blogja: ételek, főzés, receptek

Egy egyszerű, olcsó és igazi parasztos leves. Ha gyorsan egy markáns savanyú levesre vágyunk, könnyen elkészíthető. A két ízesítőnek, a fokhagymának és a ciberének kiemelt szerepe kell, hogy legyen ebben a levesben, ezért minden más adalékot a háttérben kell tartani.


Aki nem ismeri: a cibere erjesztett korpa leve, ételízesítő, savanyító. Főleg a Kárpátoktól keletre, de Erdélyben is meghonosodva, a savanyú levesek alapanyaga. A savanyú és nem savanyú levesek néprajzi határa valahol a székely és csángó vidéken vonul át. Lásd még itt:  Mi a cibere? (Bizonyos vidékeken a hígra főzött, főleg mártásokhoz használt szilvalekvárt nevezik ciberének - szilvacibere - , de az más! Egyes helyeken mindenféle gyümölcslevest ciberének hívnak, sőt savanyú bort is neveznek így, és általánosítva a szegényes, híg leveseket nevezték ezzel a szóval). A cibere szó a török csüpre (= kovász, erjesztő) szóból származik (a románok is innen vették át a "csorba" - "ciorbă" -  szavukat, de ők minden savanykás levest csorbának neveznek ma már, azt is, amit ecettel főznek).


Az erdélyi fokhagymás ciberelevesben az alapízek erősek, leve lehet kissé zavaros, tejszerű. Ugyanakkor könnyű, zsiradékot - sok falusi levestől eltérően - csak annyit tartalmaz, amennyit az alaplé, a tarhonya vagy a kevés tej visz bele; ne is pótoljuk ezt.

Maga a cibere mint hagyományos ételízesítő készülhet eleve fokhagymásan is, és jellegzetes  ízével több más étel ízesítője lehet. Tojáslevest is szoktak vele ízesíteni; tojáslevesről (cibere nélkül) itt írtam: tojásleves.


Hozzávalók, 2 személyre:


zöldségleves leve 1 közepes nagyságú fej fokhagyma korpacibere (lé vagy kocka, illetve por) közönséges tarhonya (kuskus is jó, de ebben nem az az igazi) fél deci tej olaj só
Szétnyomjuk vagy felaprítjuk a fokhagymát és - fedél alatt - jól belefőzzük zöldségleves levébe. (Ez például korábbi zöldséglevesből maradt vissza; a belefőtt zöldségeket hagyjuk ki ezúttal, hogy ne nyomják el a célzott ízeket. Na túl lett zellerezve a zöldségleves, talán az se jó, kissé hígítsuk.) Sózzuk meg, ha még szükséges (hiszen az alaplé már sós). 
Közben kóstolgassuk: markánsan fokhagymásnak kell lennie. Főzéskor egyes fűszereket fokozatosan adom a készülő ételhez; ebbe a levesbe is a fokhagymát részenként teszem be: a főzés elején, hogy a lé már kezdettől vegyüljön a fokhagymás ízzel, a közepén is, és a legvégén, hogy  a közben elillant fokhagyma-aromákat pótoljam. A végén, ha zavarnak a fokhagyma-maradványok, leszűrhetjük a levest.
A főzés vége felé adagoljuk a ciberét, amíg a leves kellemesen savanykás nem lesz. Ha ízlik, elmehetünk a nagyon fanyar ízig.
A legvégén öntsünk hozzá kevés tejet: ez selymessé teszi az ízeket. Ne legyen túl sok tej, mert az édesíti a levest, ennek pedig savanyú levesnek kell lennie. 
Másfél maréknyi tarhonyát forró olajon alaposan barnítsunk meg, majd vízzel felöntve főzzük meg, szűrjük le, a szűrőben öblítsük, utána tegyük át a levesbe. 
Korábban itt írtam tarhonyáról, erről a széles területen, sok népnél elterjedt, de magyar viszonylatban jellegzetes alföldi ételről: tarhonya recept

Ötletek:
A leves gyors változata - habár ez is elég gyors:
Zöldségleves kockát és sok fokhagymát megfőzünk, cibere porral vagy kockával (Erdélyben a boltokban kapható szokásos leveskocka-sorozatok része) ízesítjük, pirított kenyérkockákkal tálaljuk. Tíz perc. Na jó: tizennégy. 

Ötlet a tarhonyáról:
A tarhonyát addig főzzük, amíg majdnem teljesen puha, elharapható, de a szemek közepe kissé még ropogós.


És ha nincs cibere?

Egyszer kipróbáltam citrommal. Mert még Kolozsvár közepén sincs mindig kéznél cibere. Majdnem olyan citrommal is. Ecettel nem ajánlom, úgy már az íze távolabb esik az eredetitől.