Valahogy nem csodálkoztam, amikor Székelyföld régiósításának kapcsán elszabadultak a nacionalista indulatok. A legkézenfekvőbb kérdés körüli néma csenden viszont annál inkább. Tényleg senkit nem foglalkoztat, hogy egyáltalán kellenek-e valakinek olyan régiótársak, mint a két székely megye?
Nem győzik hangsúlyozni a cégalapítási tanácsadók, hogy üzleti partnerségbe belevágni legalább olyan horderejű döntés, mint egy házasság. Tízszer is meggondolandó, kivel/kikkel érdemes – és főleg biztonságos – közös vállalkozást indítani.
Nincs másképp a régiók esetében sem.
Régiópartnereket évente váltogatni már csak adminisztratív illetve technikai okokból sem lehetséges – de ha elvileg megoldható is lenne, ki bolond olyan régiót támogatni, mely stabilitási jelek helyett inkább állandó civakodást kommunikál a hazai és/vagy az uniós pénzcsapok felé.
A két székely megye szerencsére egész jól megvan egymással – még akkor is, ha a sztereotípia szerint az összezárt székelyek első dolga, hogy fölfalják egymást. Csak hát azt még az RMDSZ sem gondolhatja komolyan, hogy a két megye kedvéért a „székely autonómiától” amúgy is idegenkedő közvéleményre rátukmálhatja a már-már ésszerűtlenül kicsi, Hargita plusz Kovászna méretű régiók koncepcióját. Magyarán elkerülhetetlen, hogy a két megyéhez legalább egy harmadikat is hozzákapcsoljanak.
A szövetség nagyjából így is képzelné, éppen csak gondosan hallgat az elképzelésbe csúszott nyilvánvaló gikszerről.
Ami nem más, mint maga a leendő régióközpont: Marosvásárhely.
Igazi kakukktojás! Nem is annyira etnikai-kulturális szempontból az – mert ugyebár e körül fo(r)ro(n)g az egész régiósítás –, hiszen a lassan 50% alá csúszott magyarság még mindig igen fajsúlyos tényező a város arculatát illetően. Sokkal prózaiabb okai vannak, hogy Vásárhely úgy érzi, kissé „kinőtte” már a Székelyföldet: ha egyelőre nem is kísérel meg nyíltan törekedni Kolozsvár babérjaira, az egyre látványosabban fejlődő megyeszékhely leplezetlenül rivalizál a kincses várossal és rohamléptekben próbálja utolérni.
Nos, kétségtelenül nemes gondolat magyar identitásmegőrzésünk képére faragni a régiókat, de pillanatnyilag úgy hiányzik a két székely megye ballasztja a Kolozsvárral való versenyfutásukhoz, mint púp a Bernády-szobor hátára!
A fentiek tükrében sajnálatos módon nem lehet szőnyeg alá söpörni az amúgy pökhendi és arrogáns vásárhelyi polgármester nyilatkozatát sem:
Azt gondolják, én szeretném, ha Maros megyét két szegény megyéhez csatolnánk? Haljunk meg mind? … Kulturális értelemben természetes, hogy a magyarok a saját nemzetiségükhöz húznak. Egy erős fejlesztési régió kialakítása szempontjából viszont soha nem mondjuk azt, hogy „láss neki a munkának, hívj két bénát, és ássátok fel a kertet”.
A legkönnyebb rávágni persze, hogy ez csak a „románok” véleménye. De ha valamilyen csoda folytán a régiósításról csupán Vásárhely magyar ajkú lakosai döntenének, még mindig ott van (pontosabban ott nincs) mementóként a talán nem is annyira szimbolikus autópálya, mely eléggé lehangoló látványt képes nyújtani, amikor diszkréten véget ér – épp mielőtt még megközelíthetné a leendő „székely” régió határait.
Ez igazi hidegzuhany, még magyar lelkek számára is.
Ha pedig Vásárhely (érthető módon) idegenkedik az ötlettől, vajon Nyárád- és Küküllőmente falvai elfordulnának-e ikonikus gazdasági, kulturális és egyetemi központjukról, csak azért, hogy magyar többségű régióban élhessenek?
Ideje hát felébredni: az erdélyi magyarság rég nem az a homogén tömb, ahol a nemzeti egység szent nevében el sem lehet képzelni, hogy különböző tájegységek magyar ajkú lakosai akár más-más gazdasági-társadalmi-kulturális érdekek erővonalai mentén mozogjanak…
Egy szó mint száz, könnyen baj lehet az RMDSZ-féle 16 régiós modellel – melynek távolról sem leplezett célkitűzése a Maros–Hargita–Kovászna hármasfogat. És nagy pofáraesés, ha a várt bukaresti gáncsoskodás helyett
pont a kiszemelt régiópartner fogja elkaszálni az ötletet.
Az már csak hab a tortán, hogy nemzetiségi felhang nélkül ugyan, de hasonló reakciót várhatnánk Brassó irányából is. Mely bizonyára kulturálisan – de főleg gazdaságilag – inkább kötődne (a fejlettségét tekintve szinte már nem is az országhoz tartozó) Szebenhez, mint a két székely megyéhez.
Lehet utálni Dorin Floreát és vele együtt az egész erdmagyar–erdromán valóságot úgy, ahogy van. S lehet drukkolni az RMDSZ-nek, hátha mégis átpasszírozódik valahogy a jelenlegi elképzelés a bukaresti akadékoskodók rostáján. Csak nehogy túl keserű legyen a pofon, ha nem „odafentről”, de éppen hogy a szövetségesnek hitt Marosszék irányából fognak buktatni Székelyföld első „autonómiavizsgáján”!
birobela
kesztió
Lolka
(vendégbejegyzés)
Szabadtér 
samu
2011. június 15.
szerintem a székelyeknek. és a nagy liberó világképbe pontosan passzol székelyföld. ha az ottani lakosok ezt akarják, akkor semmi jogunk az ott lakók EGYÉNI DÖNTÉSÉT figyelmen kívül hagyni. tudom, hogy ez egyeseknek (kesztió, szadesz és más liberális észkombájnok) számára elfogadhatatlan de a demokráciában akár a hülyeség is alapvető emberi jog. legalább akkora, mint a cigányok számára az ingyenes jól felszerelt lakás biztosítása adófizetők pénzéből.
kesztió
2011. június 16.
Kedves Samu,
Eddig – ha véleményeink markánsan ütköztek is – értelmes vitát tudtunk folytatni.
De most vagy teszed az imbecillist (bosszantás céljából), vagy tényleg lövésed sincs, miről is olvastál a bejegyzésben (mert azt nem feltétlelezem, hogy csak a címet olvastad el).
Nem arról van szó a cikkben, hogy ne támogatnám, ha a Székelyföld együtt akarna maradni régióalakítás címén!
Hanem arról, hogy komoly kétségeim vannak a Székelyföld úgymond közös akaratát illetően.
Nos, arról vitatkozhatunk – sőt, vitatkozzunk! –, hogy Marosszék (főleg Vásárhely) bolond lesz-e Székelyföldet választani a jóval fejlettebb Közép-Erdély helyett.
De ha te a két székely megye „egyéni döntését” átcsúsztatod a marosiakra, pont azt a hibát követed el, amivel engem vádolsz: tudniillik hogy a Marosszéken lakók egyéni döntését hagyod figyelmen kívül!
Capisci?
Kedvedért akkor még egyszer összefoglalnám a cikk lényegét:
1. Szerintem nemhogy az egységes erdélyi magyarság, de az egységes történelmi Székelyföld (vö. Háromszék, Csíkszék, Gyergyószék, Udvarhelyszék, Marosszék) is mítosz!
2. Az 1. miatt sajnos konkrét esély van arra, hogy Marosvásárhely megvétózza a Maros + Kovászna + Hargita régió kialakítását.
3. Így csak arra van esély, hogy
a) túl nagy régiókat hozzunk létre, ahol nincs akkora súlya a székely megyéknek,
b) túl kicsi régiókat alakítsunk ki, hogy a két székely megye egyedül maradhasson.
A 3a ugyebár a „magyarság ellen dolgozik”, ráadásul kétséges, hogy nem lesznek-e túl nagyok a régiók.
a 3b pont fordítva: a túl kicsi (Hargita + Kovászna) méret ugyancsak hatékonysági problémákat vethet fel – és alig különbözne valamivel a mostani megyés berendezkedéstől (az a kisebbik baj, hogy a román többség nem is menne bele),
Így már világosabb?
samu
2011. június 16.
Kesztió,
Ahogy a románok mondanák: nu ma fute.
a) A cím egyértelműen azt sugallja, hogy semmi szükség nincs Székelyföldre.
b) Dorin Floreat idézed ami egyértelmű csúsztatás hiszen a három megye épp most nyitott képviseletett Brüsszelben. Hogy kiemeljem a megyék, nem pedig a megyeszékhelyek.
c) A közös akarat egy eléggé relatív fogalom hiszen még a közösködés sincs letisztázva. Azonban Marosszék nemcsak a “kincses város babérjaira áhítozó” Marosvásárhelyt jelenti.
Amit nem veszel észre és elvesződik ebbe a fene nagy regionalizációs vitában a következő:
annak idején volt a MAT majd utána lettek a megyék ezek mind magyar többségüek voltak és a rendszer kedvétől függően rendelkeztek valamekkor autonómiával. Az elmúlt 20 évben ez a függetlenség folyamatosan növekedett. Most ezt is meg akarják szüntetni egy teljesen aberráns gondolkodásmód szerint (nemcsak Székelyföldre nézve káros). Nyilvánvaló, hogy mindenki prüszköl. Ahogy nem kérdezték meg Focsanit, hogy akar-e Constantahoz tartozni úgy bizonyára Marosvásárhelynek sincs vétójoga.
Mégvalami:
Az embereket, úgy általában, elég sok minden megkülönbözteti egymástól. Nincs két egyforma ember. Azonban ezen különbözőségre hivatkozva feladni azokat az elemeket ami összeköt (nyelv, hagyományok stb.) az nem más mint: hülyeség és liberalizmus.
kesztió
2011. június 16.
Ne haragudj, Samu, de ez tényleg NO COMMENT.
Ha téged nem zavar, hogy Foșani-t nem kérdezték-e meg, akar-e Konstancához tartozni, úgy az se zavarjon, hogy Székelyföldet nem kérdezik meg, hova akar tartozni, mert esetleg kettős mércével vádolhatnálak.
Eszméletlen, hogy tudod a dolgokat saját szájad íze szerint csavarni!
Maros megyének ugye, mint egésznek, szerinted nincs döntési joga, hova tartozzon (mert ugyebár a román többsége miatt kétes, hogy Székelyföldhöz akarna).
De magának Marosvásárhelynek sincs (mert ugyebár a román többsége miatt kétes, hogy Székelyföldhöz akarna).
Akkor minek van? az ún. Marosszéknek, amit addig cselezel, amíg magayr többségű darabot faragsz belőle? És mi van, ha marosszéknek fontosabb Vásárhely, mint székelyföld? Lenyomod a vásárhelyiek torkán, hogy a marosszéki magyarok kedvéért tartozzanak inkább Székleyföldhöz, mint Erdélyhez?
Vigyázz, samu,m ert ugyanazt csinálod, mint a románjaink, csak pirosfehérzöldben…
samu
2011. június 16.
Egyrészt, ha racionálisan gondolkodnak akkor kellene nekik Székelyföld. Mivel elviekben ez a régiós vita a pénzről szól. Minél szegényebb egy “megye” annál több pénzt tudnak lehívni. Főképp két handicapattal aki úgyse képes semmire (aka Dorin Florea). Eszerint a logika szerint szinte az egész pénz Maros megyében maradna és rögvest utól lehetne érni Kolozsvárt. Csendesen megjegyzem, ezt fuvolázza az RMDSZ is már elég régóta. Persze ez mindjárt elfelejtődik a liberalizmus jegyében.
Nem hiszek a demokráciában. Sokkal inkább egy normális döntéseket hozó erős államban, ahol nem az egyéni szabadságjogok minél szélesebb kiterjesztése a fontos (és ehez a szükséges jogi csűrcsavarás) hanem a közösségek jogai és jellegzetességei. Amúgy szerintem racionális lenne Maros megye feldarabolása és Marosvásárhely esetében népszavazás kiírása.
kesztió
2011. június 17.
Mondjuk, a régió tányleg alkalmas uniós pénzek
lenyúlásáralehívására, de azért ne feledjük, hogy legfontosabb funkciója az általatok annyit szajkózott autonómia.Parasztosabban: a helyben megtermelt pénzről (vagy legalábbis annak jelentős hányadáról) a helyiek döntenek.
Nos, ha Erdélynek herótja van attól, hogy az itt behajtott adó egyáltalán nem hanyagolható részét Moldvába pumpálják, úgy a vásárhelyikenek is előbb-utóbb elegük lesz abból, hogy a menő vásárhelyi vállalkozásokból nem Vásárhely utcáit vagy a nyárádmenti letérőt aszfaltozzák, hanem a Kézdi–Kovászna országutat, mivel a háromszéki tanácsnak nincs honnan pénzt elkülöníteniük útjavításra…
Ha nem húztunk volna le egy kommunizmust (engem derékba kapott rendesen) még be is dőlnék ennek a halandzsának.
Igen, pont azoktól tanulhatnál, akiket még a libsiknél is jobban utálsz, a kommunistáktól. Mármint hogy mi módon nem szabad.
A demokrácia szabályait saját szájíze szerint értelmező, erős államban ugyanis addig kellemes, amíg nem tudod meg, milyen könnyű átkerülni a fasz egyik végéről a másikra. Magyarán, amíg az erőmutatvány arról szól, hogy „a köz érdekében” minél jobban el lehessen lehetetleníteni a haza vélt vagy valós „ellenségeit”, addig a konzervatívok szíve hevesen dobog a lelkesedéstől. Csak nehogy a „jóságos állambácsiék”, (pontosabban azok, akik annak hiszik magukat), idővel megrészegüljenek a hatalomtól és saját híveiket kezdjék kipicsázni, ha ellen mernek szegülni a „vezérnek”.
Hogy felfrissítsem kicsit a történelmi ismereteidet: Ez történt 56 előtt, amikor is Rákosi elvtárs elsősorban nem az „osztályellenséget” tette el láb alól (azoknak volt eszük idejében elmenekülni), hanem saját hithű kommunistáit, vö. Rajk László. Pedig pont Rajknak – aki mellesleg annyira része volt a rendszernek, hogy a nevéhez fűződik az AVH alapítása – kellett volna utolsónak tartania attól, hogy szopóágra kerülhet.
És ez körvonalazódik (bár sokkal kevésbé nyílt és véres módon) odaát, miután a konzervatív kétharmadnak sikerült „a haza érdekében” istenesen bebetonozniuk magukat. Kíváncsi vagyok, mikor kezdik angróban kirugdosni azokat a Fideszeseket, akik néha ellent mernek mondani a Miniszterelnök úrnak…
Hány láda sörbe fogadjunk, hogy Marosvásárhely esetében a nép le fogja szavazni a két székely megyéhez való csatlakozást?
És hány üvegben ráadásként, ha pl. a magyar többségű Nyárádmente is Vásárhely után megy (akármit is népszavaznak a vásárhelyiek), akkor is, ha elvileg érdekelné őket a székely régió?
samu
2011. június 17.
Egyrészt szögezzünk le valamit (még akkoris ha kirúgnak ezután az Rmdszből): nem vagyok autonomista és szerintem nem az autonómia léte vagy nem léte a legnagyobb problémája a székelységnek. Egyenlőre ezt a régiósítást az uniós pénzek lehívásával indokolják és ezért indult ez az egész hercehurca úgyhogy ne magyarázzunk bele mást.
Másrészt a menő vásárhelyi vállalkozások majd szívesebben pótolják aszfaltozzák Kovászna megye útjait hiszen tudják, hogy pont Kovászna megye lúzerségével jutnak nagyságrenddel több pénzhez az uniós alapokból mintha az asztronomikus fejlettségü brassó/szeben megyével közösködnének.
Ha nem élnék liberális államban és államok körül akkor még elhinném a rózsaszín álmokat. Azonban egy olyan országban élek amelyet pont a liberális találmányok (a kötelező privatizáció, EU, IMF stb.) tettek tönkre. Hogy tényeket közöljek veled: 89ben Románia adóssága 0 az nulla volt. 2009-ben elrúgta a 80 milliárd Eurót. A szent autópályádból biztosan több km lenne készen ha a talpig tisztességes -soha nem korrupt- Bechtel (a világ legbecsületesebb talpig liberó államában van a székhelye) mondjuk fele akkora áron dolgozott volna (és még így is tisztes haszonra tett volna szert).
Nem biztos, hogy megnyernéd a fogadást. Emlékezzünk Sopronra.
Ercsey-Ravasz Ferenc
2011. június 19.
Samu, sokmindenről lehet vitázni, de ha azt állítod, hogy az Amerikai Egyesült Államok liberális állam, mesésen tájékozatlan vagy. A lakosság kb. fele többé-kevésbé liberális nézeteket vall és jelenleg az adminisztráció is részben liberális de nézz végig az utolsó száz éven: hány amerikai elnök volt liberális és hány republikánus (AKA konzervatív).
Székelyföldet illetően: nem kellett volna a faipart elpocsékolni, az ásványvizeket eladni bukaresti milicistáknak. Most Székelyföld kicsit olyan, mint a cégben a munkatárs, aki legendásan jó volt, de most lepattant és alkoholizál: mindenki sajnálja, próbálnak takargatni neki és érveket találni, hogy miért is kell a cégnél tartani, de közben csendben, önmagának mindenki beismeri, hogy több kár származik belőle mint haszon. Istenem, de jó lenne, ha a Székelyföld együtt maradhatna, komoly magyar kulturális és gazdasági entitást jelentene az ország közepén! – De így, ezzel az opportunista felfogással, hogy azért jó, mert lehet pénzt kunyerálni, kicsit nem szeretem. Márcsak azért sem, mert ez csak addig müxik, ameddig van pénz és van miből, honnan és kitől kunyerálni.
S hogy Marosvásárhelynek mit jelentene ez? Volt egy távoli rokonom, kétgyerekes anya. A kilencvenes évek elején egy vendéglőben dolgozott és fizetésnapokon a teljes összeget elverte hülyeségekre. Másnap rendszerint felküldte hozzánk a két gyerekét azzal a leplezetlen üzenettel, hogy “nincs mit enniük otthon”. Lehet, hogy Székelyföld hozna pénzt Vásárhelynek, de annak a pénznek óriási többsége el is menne Székelyföldre. Valószínűnek tartom, hogy Vásárhely egymaga nagyságrendekkel több pénzt kapna a saját fejlesztésére, észszerű programokkal, mint amennyi így maradna neki. Nem akarom én eldönteni a vitát, de a felvetett kérdés jogos, mert hogy kinek kell Székelyföld, nem tudom, sokan szeretnék ha önelló erős entitásként létezne, én is. Vásárhelynek azonban valószínűleg nem, s Brassónak sem stb. A demokráciát illetően pedig, hidd el, szívből utálom. De sajnos semmi jobbat nem tudtunk kitalálni a történelem folyamán tehát a legjobb amit tehetünk, hogy megpróbáljuk a demokráciát működőképessé tenni minden rákfenéjével együtt. Legalább egy jó hozadéka van: te is megírhatod a magadét ilyen jó kis blogokon s én is, s egyikünk sem kell féljen attól, hogy akár most, akár a távoli jövőben emiatt “elvisznek”. Nagyszüleim, szüleim “erős államokban” élték le életüket. Ilyenben is meg olyanban is: mai napig rettegnek, mai napig kussolnak mert a zsigereikben van: elvisznek!
Buzát
2011. június 22.
Kellemes ez a negatív hangvétel. Ezért nem jó, azért nem jó.
Pedig valami lesz! És a magyaroknak sokkal rosszabb lesz a 8 régiós rendszer, mint a 16-os!
betamas
2011. július 10.
Az nem igaz, hogy Maros megye gazdagabb a tobbinel. Az egy fore eso GDP kb. ugyanakkora mint a masik ket megye eseteben
kesztió
2011. július 10.
@betamás:
Bővel elég, ha Vásárhely és szűkebben vett környéke gazdagabb.
betamás
2011. július 11.
Csakhogy Vasarhely és környéke nem alkothat önálló régiót.