A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetőleg ez utóbbi oktatási szakbizottsága, az idén is kiosztotta a Báthory-díjat… Teszik ezt 2005 óta. Egy díj, amely az én értékelésemben körülbelül az RMDSz Ezüstfenyő-díjának a szintjén lebeg, csak ezt nem egész Erdély visszaszerzéséért folytatott áldozatos munkával lehet megkapni, hanem:
„A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományozza évente legfennebb tizenöt személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben, vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében.”
Szép, nemes cél. Csakhogy (ezek az örökös erdélyi magyar csakhogyok) pörgettem lentről fel, vagy fentről le a díjazottak névsorát, de valahogy nem sikerült felfedeznem rajta egyetlen általam ismert olyan személyt sem, aki a BBTE-n folyó oktatás szervezésében, egyes szakjainak akkreditálásában stb. igencsak áldozatos munkát vállal, vállalt. Nem másért írom ezt, de a díj a „a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás”-ról szól, márpedig ha a BBTE nem romániai, nem állami finanszírozású és nem magyar felsőoktatás akkor biztos kisdedóvó Bulgária közepén török pénzen.
Elkerülendő az esetleges „nem ért hozzá ne szóljon bele” típusú vádakat, elárulom: magam 12 éve vagyok a BBTE kötelékében, kezdetben hallgatói, most éppen oktatói minőségben. Ismerem az intézmény működését, pontosan tudom, hogy legalábbis jó néhány karon mi történik stb…
Éppen ezért, tudok olyan magyarországi kollégáról, aki több mint 10 éve kezdett el vendégtanárként oktatni, eleinte ingyért. Vannak olyan kollégák, akiknek többek között azért nincs meg a doktori fokozata, vagy a szakmai önéletrajza azért hiányos, mert hol oktattak látástól vakulásig a tanárhiányos időkben, hol pályáztak, szerveztek. Ismerek olyan kiváló szakembereket, akik Nyugat-Európából járnak haza oktatni, a hivatástudatuk miatt, hiszen az óraadó díjuk még az utazási költségre sem elég. És ezt a sort hosszan lehetne folytatni, sorba véve az összes tanszéket, karokat stb.
De azok akikről írok, és akik valóban tettek a romániai magyar felsőoktatásért, legalábbis bizonyos szakokért, azok az emberek soha nem leplezték le, a nagy nyilvánosság előtt a „a magyar felsőoktatás ellenségeit”, és nem közölték „azon egyetemi oktatók listáját, akik az önálló magyar karok ellen foglaltak állást”.
Ők tették, és teszik a dolgukat: tanítanak és szervezik az oktatást. És merem remélni, hogy hisznek abban: nyíltan lehet és kell akadémiai vitát folytatni adott esetben az önálló magyar karok létrehozásának racionalitásáról is…
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy mindezekért nem vártak és nem várnak el díjat vagy díjakat. Azt hadd adják minden évben az EMI-nek, és a bátor újságíróknak (is). Ők, egész biztosan megérdemelnek egy ilyen, Ezüstfenyő nívójú díjat…
birobela
kesztió
Lolka
(vendégbejegyzés)
Szabadtér 
Péter Hunor
2010. február 22.
Mégis jobb mind a Tőkés László díj amelyet átadták Tőkés Lászlónak, mert valoszínüleg nagyon jól követte Tőkés László elveit.
Persze, az ilyen “bénaságokra” mindig az a válasz, hogy az EMNT valódi érdekképviseleti szervezet, amely nem rendelkezig az RMDSZ által kezelt óriási pénzösszegekkel. Szellemi értékek felismerésére is valoszínüleg sok pénz kell.
Na de nem szivatom őket, mert aztán megint azt mondják, hogy EMNT ellenes vagyok.
Lajibá
2010. február 23.
Jó hogy említed az Ezüstfenyő-díjat, mert az még üresebb, kizárólag az RMDSZ iránti “szeretetet” fokozni hivatott párterősítő gesztus. Erdélyben amúgy is betegség a különféle díjak kiosztása, emléktáblák és szobrok felavatása – pótcselekvés mind, történjen az az RMDSZ vagy EMNT vagy bármi más szervezet részéről. És igazad van, azokat, akik valóban dolgoznak és visznek a hátukon egy-egy dolgot, na azokat nem veszik észre.
Lolka
2010. február 23.
Számomra a legjobban azért az tetszik, ahogy Kiss Olivér* laudációja szól: “leleplezte a magyar felsőoktatás ellenségeit”. Tudod, mintha az 1950-es éveben lennénk. Annál is inkább tetszik ez a megfogalmazás, mert ugy-e Tőkés László a harcos antikommunista jelenlétében olvasták fel, és ő nem felháborodott, hanem dalolva adta át utánna az díjat…
(*) utólag javítva a Kis-ről.
koliver
2010. február 23.
Nem védeni akarom az EMNT oktatási bizottságát vagy a BKB-t, de szerintem két különböző dologról van szó: az egyik a BBTE, a másik pedig a valamikori Bolyai Egyetem.
“A romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás” kétértelmű ugyan, de ebben a kontextusban szerintem kizárólag a Bolyai Egyetemre vonatkozik. Persze, hogy ezt te is tudod.
A nevem Kiss Olivér. Ládd, te is tévedsz. 🙂
Lolka
2010. február 23.
Elnézést a Kis-ért. Nem volt szándékos, és naná, hogy én sem vagyok tévedhetetlen…
Ha nem akarod védeni, a BKB és társait, akkor miért véded? Mégis a valamikori Bolyai Egyetemnek mi a jogutódja? A Sorbona vagy a BBTE? Tudod, engem hajdani Bolyais tanárok is tanítottak, sőt volt olyan tanárom, aki még a Ferenc József tudományegyetemn járt, annó, a maásodik világháború alatt…Úgyhogy hadd ne csavarjuk itt a Bolyai és BBTE dolgokat, mert kb. annyi értelme van, mintegy békacombból fasított csinálni…
Ami a “A romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás” mondatot illeti, az nem kétértelmű, hanem nagyon is egyértelmű. Én inkább itt nem magyarázkodnék…És a XXI. században nincsenek kontextusok ilyen értelemben. Mert van állami pénzből finanszírozott egyetemünk, ha úgy tetszik nem is egy, mert ott a MOGyE is, még ha az neked, Hantz-nak és msáoknak nem is tetszik…És nem mellesleg vannak itt eredmények, és azt hiszem ez a nagy baj a BKB táján…
Nem mellesleg tudod mit mondott egy hajdnai tanárom a Bolyai jó ismerője a Bolyairól? Igen szerény intézmény volt…Úgyhogy, nem akarom lesajnálni, de jó lenne végre a XXI. században szembenézni a történelmi tényekkel, és szembenézni a tényekkel…Tudod például, hogy mennyi a magyar tagozat önállósága a BBTE-n? És, hogy az mitől függ??? Gyanítom, hogy nem…