Bukaresti hőforrások és a román turizmus

Az utóbbi hetekben az új turisztikai miniszterasszony bukaresti hőforrásokról és azok kiaknázásáról szóló álmaival volt tele a román sajtó (itt itt itt). Időközben persze a miniszterasszony is rájött, vagy éppenséggel figyelmeztették, hogy a hőforrás (rom. izvor) a földfelszínen szokott leledzni,   míg amiről ő akart beszélni, az hévíz (rom. ape termale) amely ugye a földfelszín alatt lehet, kivéve ha nem hévizes forrásról (rom. izvor termal) beszélünk. DE hadd ne bonyolítsuk a terminus technicus problémákat, mert azok nagyon meghaladták miniszter asszonyunk kapacitását, még akkor is, ha még egy első éves egyetemista is lazán elbukna egy ilyen Udrea szerű kijelentéssel a témába való vizsgán. Utóbb ő maga is elnézést kért, és elkezdett termál vizekről (rom. ape termale) beszélni ami jó homályos terminus, ugyanis már nem lehet tudni, hogy forrásra gondol, vagy rétegvizekre, vagy fúrásokból feltörő vizekre. Nem is csodálkozom azon, hogy a romániai turizmus amazon őre, ilyen terminus váltásra kényszerült, azonban amennyiben valaha belelapozott volna néhány alapműbe (lásd. a könyvészetet a bejegyzés végén), a romániai ásvány és termálvizekre vonatkozólag, akkor kezdettől fogva egészen más problémák megoldására kerített volna sort.

Bár lehet, hogy a sajtóból tájékozódtak a minisztériumban? Megjelent ugyanis egy valamirevaló írás   a bukaresti “termálvizes forrásokra” vonatkozólag. Sajnos adott pontokon természetesen ez is mellébeszél, mert forrásokat emleget, és aztán csak kiderül, hogy a víz 1500-2000 m mélységből jön fel a 40-80 Celsius fokos víz, mondja a szaki, és ezen a ponton óhatatlanul el kellene gondolkodnia mindenkinek, csakhogy már évek ót nem tanítanak földtant az iskolákban, minek is azt, nemde?

Ugyanis ha valaki utánaszámol, akkor gyorsan megállapíthatja, hogy Bukarest környékén az úgynevezett geotermikus gradiens értéke 2,66 °C/100 m, illetve 4 °C/100m. Az előbbi enyhén a földi átlag 3°C/100m alatti érték, az utóbbi a világátlag feletti. Mindebből azonban annyi a tanulság, hogy azok a termálvizek olyan  egyedi sajátosságai Bukarestnek, hogy ha a Románia bármelyik pontján lefúrunk hasonló mélységben hasonló hőmérsékletű vizekre számíthatunk. Akkor meg minek kell ezt akkora csinadrattával bejelenteni? Sőt, azért nem véletlen, hogy Nagyvárad környékén, és úgy általánosan Erdély nyugati határvidékén több a működő termálvizes fúrás. Nem lenne jobb a már meglévő létesítményeket fejleszteni, mielőtt újabb méregdrága fúrásokban ölünk százmillió eurókat, csak azért, hogy Bukarest polgárai fürdőzhessenek?

Könyvészet (a turisztikai minisztérium tagjainak is!)

Munteanu, L., Stoicescu, C., Grigore, L., 1978. Ghidul staţiunilor balneoclimatice din România. Ed. Sport-Turism, Bucureşti, 302 pp.

Pricăjan, A., 1972. Apele minerale şi termale din România. Ed. Technică, Bucureşti, 296 pp.

Pricăjan, A., 1985. Substanţele minerale terapeutice din România. Ed. Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 435 pp.