Azt hittem, egyszerűen Boldog Újesztendőt ünnepelni nem nagy ügy. Most meg tessék, kiderült, nagyon is az. Egyesek szerint normális szilveszteri aktus, mások szerint nemzetállam-ellenes, felforgató, terrorista, revizionista provokáció. Basszam.
Hogy mennyire normális vagy nem, ezt hadd ne én döntsem el. De eszembe jut, hogy ha például egy katolikus szentmise alatt a pap egy vagy két szín alatt áldozik, az végeredményben az ő döntése. Ugyanígy, ha az év fordulóján egy ember, család, közösség egy vagy két Újévet ünnepel, az szintén az ő döntése. A duplázás távolról a szkizofrénira emlékeztet ugyan, de hát az abnormális rendszerekben (mint amilyen a mai Románia) az abnormális a normális.
Hogy ez a „két szín alatti áldozás” nemzetállam-ellenes, revizionista terrorprovokáció? Ez még viccnek is rossz. Mint amilyen hányásszagú az is, hogy a román sajtó állítólag most derített fényt erre a „rettenetre”. Persze, hogy távirányított akcióról van szó. Ez, gondolom, mindenki számára világos. A rendszer csupán ismét jellemezte önmagát: Abnormális vagyok!
Sajnos, ennek az abnormális rendszernek mi is részei vagyunk. De jön a Boldog Újév, és hátha… És akkor ezzel az obszcén kis videóval búcsúzom az Ótól. Jöjjön az Új! Az esetleges félreértések elkerülése végett már most jelzem: nem ezt szeretném, ez van.
2011. december 31. at 15:07
Valószínűleg pont az idénre vált okafogyottá a bejegyzésed.
Internetes pletyka szintjén terjed ugyanis a hír, hogy Magyarországon – feltehetően a Brüsszeli karvalytőke elleni tiltakozás, az erdélyi magyarság irányába való közeledés, valamint a keleti szél jegyében – egy órával hamarább tartják az újévet.
Persze lehet, hogy marhaság, utána kellene nézni a hír valóságtartalmának.
2011. december 31. at 17:45
Hm. Te, kesztió, mit gondolsz, igaz ez?… gazez?… gazez????
2011. december 31. at 15:14
Idén – többek között a brüsszeli karvalytőke elleni tiltakozás, az erdélyi magyarsághoz való közeledés valamint a Keleti Szél jegyében – Magyarországon egy órával hamarább ünneplik az Újévet.
Úgyhogy – rendhagyó módon – egyszer fogunk koccintani!
(ez persze csak internetes pletyka, érdemes lenne komolyabban utánanézni)
2012. január 1. at 17:13
Mi erről nem értesültünk – bár gondolom, ez amúgy is poén volt Kesztió barátunk részéről -, úgyhogy két újévet tartottunk és két himnuszt (na vajon melyik kettőt?) énekeltünk bele a hargitai éjszakába, Fall kollégáékkal egyetemben. A mellettünk lévő házban bulizó román ifjoncok pedig tiszteletteljesen végighallgatták, bár ezen a helyen ez nem annyira meglepő.
2012. január 1. at 17:53
Azt próbálták vóna meg, ahogy odalent szokják mondani. Egyébként, horribile dictu, itt Kolozsváron is két himnuszt (a harmadikat nem, evvan) indítottunk be a megfelelő időben, és a szilveszterező nagyérdemű többségét kitevő román emberek ugyanúgy végighallgatták, mint mi az övékét. Egyébként most, hogy leírom, megint az jut eszembe, hogy mi a normalitást úgy kezeljük, mintha valamilyen Nobel-díjas felfedezés lenne lenne. Persze lehet, hogy az, de nem ezen a szinten.
2012. január 4. at 12:58
Lehet, hogy a normalitás is olyan, mint a racionalitás? Mörfi szerint az emberek akkor kezdenek racionálisan cselekedni, miután minden egyéb lehetőséget kimerítettek…
2012. január 4. at 15:39
Abszolúte így van. De az az eset már a robotika alaptörvényei szerint működő társadalom lenne. Vagyis talán mégse olyan jó. A fene tudja.