Van két jelölt: Smaranda Enache és Vass Levente.
Mindkettő ígéret arra nézve, hogy a marosvásárhelyi polgármesterválasztás eddigi, RMDSZ által menedzselt sikertelenségeiből kitörve új fejezetet lehessen nyitani az egykori „székely főváros” életében. Mindkét jelöltnek van sikeraritmetikája, ugyanakkor mindkettő mögé odagondolható az a stratégiai újítás is, amely – lehetőségként – már most megvan a plurális erdélyi politikai mezőnyben. Az ugyan még megvizsgálandó, mert kérdéses, mekkora Smaranda Enache támogatottsága, pontosabban, mekkora potenciális szavazótábor rejlik e név mögött, azonban stratégiai ígéretének eszmei garanciái szilárdak: Smaranda Enache az elmúlt húsz év alatt következetesen kiállt egy, a román nemzetállam megengedő multikulturalizmusától radikálisan eltérő erdélyi regionalizmus, egy közösen berendezhető „erdélyi haza” mellett. Ennek a programja (és hitelessége) lenne hivatott meghaladni a marosvásárhelyi „etnikai törésvonalat”.
Vass Levente ígérete: visszahozni azokat a magyar szavazókat, akik eltávolodtak az RMDSZ által kongatott „magyar egységtől”, amely a mozgósítás jelszavából lassan elidegenítő lózunggá kezdett válni.
Érdemes e két alternatívát a buktatók felől is megvizsgálni.
Az Enache-alternatíva akkor lenne ütőképes, ha egy magyar koalíciós lista támogatná a független jelöltet, aki kétségtelenül hiteles személy Marosvásárhely románságának egy része előtt is. A koalíciós lista mellett szól, hogy a versengő magyar listák (RMDSZ, EMNP, MPP) logikája saját külön polgármesterjelölteket kíván, tehát nem segít az egyetlen jelölt hathatós támogatásában. Smaranda Enache szavazótáborának képlete mindezek alapján (grosso modo) a következő lehet: a magyar koalíciós lista által begyűjtött (nagyjából magyar) szavazatok + pártra nem szavazó (inkább román) szavazatok. A magyar koalíció tekintetében viszont további kérdések merülnek fel, így például a közös listát vezető jelölt, illetve az alpolgármesterjelölt személyének a kérdése. Máris látható, a többpárti összefogás, a koalíciós lista logikája nem csupán egyszerűsíti, hanem bonyolítja is az összefogás kérdését.
De ezzel a kérdéssel kell szembenézniük (még inkább!) a Vass-alternatíva szorgalmazóinak is.
Itt nem csupán az a nehézség, hogy kik (RMDSZ, EMNP, MPP) és milyen koalíciós szerződést kötnek, hanem kérdéssé válik magának a polgármesternek a hovatartozása is. A stabil megegyezéshez ugyanis az szükséges, hogy magának Vass Leventének a politikai hovatartozása is tisztázottá váljon. Vass Levente nem maradhat „általános magyar”, főleg abban a kontextusban nem, amely a 2012-es választásokat inkább a magyar-magyar versenyre szorítja s nem együttműködésre.
A helyhatósági és a parlamenti választások meglehetősen vitatható összekapcsolása ugyanis ezt a kontextust teremti meg. Igaz, még nem tudjuk, mit hoz a beígért új választási törvény, azonban nagyon valószínűnek tűnik, hogy az erős kihívó EMNP-nek (az MPP-t most nem is említve) nem maradnak jó alternatívái a parlamenti választásokra az RMDSZ-szel szemben. Ezek pedig nagyjából a következők: 1) kiegyezés az RMDSZ-szel és osztozkodás annak listáján (a „magyar összefogás” már megismert útján, de akkor, ugye, minek az új párt?); 2) jelöltállítás az RMDSZ ellenében (nagyon valószínű kudarccal és annak felvállalásával, hogy legalábbis társfelelősévé válik a magyar képviselet román parlamentből való eltűnésének vagy eljelentéktelenedésének); 3) nem indít jelölteket a parlamenti választásokon, csak a helyhatóságin (de akkor is felmerülhet: minek az új párt?)
Mind a második, mind a harmadik alternatíva a versenydimenziót erősíti, és ezzel szemben kell – tekintettel Marosvásárhely stratégiainak gondolt jelentőségére – kialakítani az együttműködés keretét. Ott, de nemcsak ott.
Látható, ebben az egységőrzés korábbi rózsafüzére már nem segít, de nem mindegy, mi váltja fel a tulipános rosariumot. Az erdélyiség önkormányzati szinten sokféle helyi román-magyar koalíció lehetőségét jelenti, amelyek helyi programjaiban a térségi és kistérségi hivatás felfedezése összekapcsolódik a kultúrák és nyelvek helyi egyenlőségének előmozdításával. A magyar összefogás szerkezeti újrateremtése pedig hosszabb távon segítheti ezt, jóllehet, most, a két marosvásárhelyi jelölt közötti választás dilemmája inkább alternatívaként tünteti fel a két személyi opció stratégiai mögöttesét.
Bárhogyan legyen is: Marosvásárhelynek feladatott a lecke, hogy ezeket az alternatívákat és a közöttük levő viszonyt tisztázza. Ami ott történik, egyfajta szimulációs műhelyként, laboratóriumként tudja produkálni mindazt, amit az erdélyi politika következő korszakában elérhet vagy elronthat.
2011. november 14. at 16:03
Leírtam, és nem ismételném meg még egyszer: Szerintem Vass Levente indítása a legjobb módszer az etnikai szavazás spiráljának fenntartásához, és erre pont annyi szüksége van Vásárhelynek, mint egy púpra a Bernády-szobor hátán. Azonkívül egy borítékolhatóan kisebbségi támogatású polgármester (vö. RMDSZ vs. „románok”) egyebet nem fog csinálni, mint éjjel-nappal csetepatézni a városi tanáccsal – ahogy azt anno Funar atyuskánk cselekedte.
Én közönséges faszságnak tartom Vass Levente indítását Smaranda Enachét ellehetetlenítendő, de ez van, ha „érdekvédelmi” szövetségünk csak a saját tökéig lát.
2011. november 14. at 22:04
Én még egyet is tudnék veled érteni, csak afelől nem vagyok meggyőződve, hogy a vitán felül igen tiszteletreméltó Enache asszony jelölése az etnikai szavazás csapdájából való kitörést jelentené. (Egyébként nem tudom, kérdezte valaki Enache asszonyt, hogy akarna-e indulni?) Nem vagyok képben a vásárhelyi viszonyokkal, de azt sejtem, hogy tágabb – erdélyi vagy országos – szinten Smaranda Enache támogatottsága a románság körében elég csekély (lenne); vagyis jobbára a magyarok szavaznának rá. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, létezik-e olyan magyar jelölt, akivel úm. ki lehetne törni az etnikai szavazás spiráljából vagy mijéből; én pl. az egykori, hamvába holt Bölöni-projektet nem tartottam (és most sem tartanám) rossz ötletnek.
2011. november 14. at 22:13
Persze, Smaranda Enache bejelentette, hogy indulna független jelöltként. Sőt, tárgyalások is voltak vele…
2011. november 15. at 11:03
Bölöninek is vannak kétségkívül szervezési tapasztalatai, sőt, igen komoly rálátása is arra, hogy egynémely dolgok hogy működnek a nagyvilágban, de azért csak nem egy súlycsoport Smarandával városadminisztráció tekintetében.
Amúgy én éppen azt látnám fontosnak, hogy a vásárhelyi magyarság minél hamarább megértse: nem a polgármester magyarsága a fontos MÉG A SZIMBOLIKUS TÉRFOGLALÁS EREJÉIG SEM, hanem az ún. magyarbarátsága – de azt is inkább szerencsésebb lenne a normalitás, a tolerancia, a kulturális sokszínűség barátságaként emlegetni. Nem is hiszed el, milyen pozitív visszacsatolásként hatna a románokra, ha a magyarok lemondanának a polgármester magyarságát illető kizárólagos igényükről.
És egy érdekesség, mondhatni sors iróniájának beillő: ha Bölöni ad absurdum indulna (és nyerne is, amire reális esélyei lennének), a magyaroknak elsősorban a magyarsága lenne a „nyerő”.
Holott Bölöni Laci igazi kozmopolita figura: róla sokkal inkább a szakmai (sport) sikerek, az intelligencia, a karizma jutna eszébe mindenkinek, mint a magyarsága.
2011. november 15. at 11:40
“És egy érdekesség, mondhatni sors iróniájának beillő: ha Bölöni ad absurdum indulna (és nyerne is, amire reális esélyei lennének), a magyaroknak elsősorban a magyarsága lenne a „nyerő”.
Holott Bölöni Laci igazi kozmopolita figura: róla sokkal inkább a szakmai (sport) sikerek, az intelligencia, a karizma jutna eszébe mindenkinek, mint a magyarsága.”
De hát épp erről beszéltem: az etnikai szavazás spiráljából való kitörést egy olyan figura jelentheti, akinek ugyan egyértelmű a nemzeti hovatartozása, mégsem ez jut róla elsőnek az emberek eszébe. Abban sem vagyok biztos egyébként, hogy Bölöni nem tudna több román szavazatot összegyűjteni, mint Enache asszony – épp azért, mert az ő nemzeti identitása az országos és nemzetközi sportszerepvállalás kontextusában “semlegesítődött”, míg az Enache asszonyé éppen az erdélyi identitásküzdelmek sűrűjében edződött, még akkor is, ha – a románság jelentős részének szemében – negatív előjellel is. Nehéz kérdés ez, nem mernék egyértelműen állást foglalni.
2011. november 14. at 22:24
Bocs, ez kimaradt; mondtam, hogy nem vagyok képben a vásárhelyi viszonyokkal.
2011. november 15. at 12:14
“Amúgy én éppen azt látnám fontosnak, hogy a vásárhelyi magyarság minél hamarább megértse: nem a polgármester magyarsága a fontos MÉG A SZIMBOLIKUS TÉRFOGLALÁS EREJÉIG SEM, hanem az ún. magyarbarátsága – de azt is inkább szerencsésebb lenne a normalitás, a tolerancia, a kulturális sokszínűség barátságaként emlegetni.”
Csak ragozom kicsit: Klaus Johannis nagyszebeni polgármester például szász, viszont épp nemrég hallottam, hogy nem kimondottan magyarbarát. Namármost, Nagyszeben magyar lakossága kábé 3000 lélek, és ennek ellenére, vagy talán ÉPPEN EZÉRT ez a nem-kimondottan-magyarbarátság (ha az akár igaznak is vélhető hallomást egyáltalán el lehet fogadni) nem tükröződik a magyar közösség életlehetőségeinek tükrében. Kérdés, mi lenne, ha mondjuk 30000 magyar élne ott. Magyarán, a szebeni magyarok könnyen megértenek ilyen dolgokat.
Más a helyzet például Kolozsváron, ahol a jelenlegi bíró nemcsak a dutyiról, hanem kiemelt románbarátságáról is ismert, hogy így fogalmazzak. Itt nincs mit megérteni. Aranyszájú Szent János is belefáradna a toleranciáról, normalitásról, kulturális sokszínűségről kellene beszélni egy csapat zombinak. Bocs, hogy most elég meredek mondat következik: hiába magyarázod valakinek, hogy primitív, nem fogja érteni, ha primitív. És a toleranciaüzeneteknek mindig, ismétlem, mindig van egy ilyen szubliminális oldalvágás-üzenete, legalábbis azokon a helyeken, ahol erről döntenek olyanok, akik: azért nem vagy toleráns, mert primitív vagy. Jehu. És azt hiszem, bizonyos fokig ez a helyzet Vásárhelyen is, bár nem ennyire fokozott. Tehát: remekbe van szabva a liberális diskurzus, viszont kétlem, hogy pe teren simán alkalmazható. Illetve, úgy gondolom, épp fordítva van, az idők során végbemenő apróbb-nagyobb életesemények sora folytán kialakulhat egy bizonyos tolerancia. De hát ez a liberalizmus egyik nagy baja, sajnos. Csupa Aranyszájú logosz, kevés röghözkötött tapasztalati alappal. Na jó, lehet, hogy tévedek…
2011. november 14. at 17:37
Furcsállom, hogy szinte mindenki tényként kezeli a választások egyidejû rendezését, miközben annak a valószínûsége elég kicsi. Mondom ezt azért, mert az önkormányzati törvény feketével a fehéren azt tartalmazza, hogy a képviselõk s polgármesterek mandátuma 4 év, s ez sarkalatos törvénnyel hosszabbítható meg, háború vagy természeti katasztrófa esetén.
Õszintén szólva igen csodálkoznék, ha sikerülnek egy ilyen törvényt megszavazni (még akkor is, ha eltekintünk attól, hogy remélhetõleg se háború, se természeti katasztrófa nem fog fennállni), mikor az ellenzéknek elemi érdeke, hogy a helyhatósági választás tavasszal legyen, hogy azt megnyerve az õszit már õk szervezzék minél több helyen.
S hogy Vásárhelyrõl is ejtsek szót, meglehetõsen borúlátó vagyok, nem látom a pártokban azt a bölcsességet, ami a megállapodáshoz kellene.
2011. november 14. at 20:16
Hát nem tény sem a választások egyidejű megszervezése, sem a parlamenti választási törvény valamilyen módosítása. Egyetlen, törvényben eddig testet öltött módosítása a választási rendszernek a polgármester-választás egyfordulóssá tétele (129/2011-es tv.). Mindazonáltal egy elemzésnek valamiből csak ki kell indulnia…
2011. november 18. at 22:53
Szerintem az RMDSZ lemondott arról, hogy megszerezze Vásárhely polgármesteri székét. Próbálták ezt Kelemen Attilával, ami hatalmas pofára esés volt mindenféle szempontból (főképp szervezés és persze Kelemen személye..), próbálták ezt még komolyabban Borbély Lászlóval, de nem megy már…Az etnópolitika nem működik már Vásárhelyen mert nincs meg rá se az arány se az a szellem, ami megmozgatná a szavazókat.
Vass Attila egyszerűen az a személy aki el fogja vinni a balhét. De gyerekek,mellette olyan nevek is felmerültek mint pl. Gombos az “üzletember”…Mi is lett volna a kampányszlogen? segíts K.O.-t mérni Floreara? Röhej..
A másik kellemes személy Csegzi, az örökös “wanna be”..Különben Florea embere.
Én is abban láttam volna a fantáziát, hogy az RMDSZ támogassa Enache asszonyt. Ez nem történt meg. Ha szavazhatnék, nem szavaznék az RMDSZ-re, hanem a normalitásra.