Kirándul. Vagy szakmai találkozókra jár. Vagy nyári fesztiválokra. Vagyis elmegy inenn. De végül is ez érthető. Mer’ há’ mi a szent szart csinálhat a kólozsvári ember a nyári Kolozsváron, ebben a bájos kis Zombilendben. (Bátran ki lehetne írni a városhatárba, mondjuk, júliustól szeptemberig.) Nézem a neten, szanaszét dúlnak a summerfestek: Tusnád, Szeben, Marosvásárhely, Segesvár, Rozsnyó, ejha. Pedig ezek kisebbek mint Kolozsvár. És a hírös-nevös Erdélyfőváros, a közeljövő feltételezett európa-kultúrfővárosa továbbra sem képes. Nem áll fel. Nem a városnak, az Atyáknak. Ja, voltak rendkívüli városnapok. Rendkívül olcsók, rendkívül amatőrök, rendkívül szarok. Amik arra is jók voltak, hogy deli móduván polgármesterünk, Gyorgye Aprosztu visszacsempéssze a Iorga-táblát a Mátyás szobor elé (nem rá, nagy szó). Meg persze volt jubileumi TIFF, ami szintén a városé (is), de már elnézést, nem a város csinálta ki, hogy legyen, annak ellenére, hogy annó Funar a megfelelő pillanatban bólintott jól. Hála isten, nem magyarok voltak a kezdeményezők. Na szóval. Mi van most? Egy nagy büdös semmi, drága felepolgáraim. Ja. Volt valami Ursus-ügy, fellépett a Fő téren pár neves hazai zenekar, vót is belőle cirkusz, hogy zaj volt, meg a nagyérdemű odapisilt, odaszart, ahova érte. Evvan, polgártársak, a fesztivál már csak ilyen. Ha már európai főtér kellett nekünk is. Holland ismerősöm ugyanilyen dolgokra panaszkodik, pedig Hollandia kicsit messzebb tart.

Ja, úgy tűnik, idén nyáron megakoncert sem lesz, a la Pászkány Árpád. Valószínűleg azért, mert a CFR-patrónusnak nincs más kedvenc zenekara (az Iron Maidenen kívül, de hát csak nem lehet szegény Vasszűzzel huzatni a talpalávalót minden nyáron), amit leszólítson, mellesleg belopva magát a városlakók szívébe. Szóval ez se lesz. Ami lesz, az… Hótt ciki, hogy fényezem széthúzó erdmagyarságunk, de úgy tűnik, tény: a nyári Kolozsvár, Zombilend legnagyobb eseménye a Kolozsvári Magyar Napok. Evvan. A 18 vagy hány százalék 1 százaléka megcsinálta idén is. És nem mondom, a 2százkarú cigányzenekar nem tartozik épp a kedvenceim közé, de csak jöjjenek. Ördögűzőnek jobbat én se tudnék kitalálni. Egy szó mint száz: hajrá kolozsvári magyarok. Bocs, de ez kijött, minden jólneveltségem ellenére. Mert noha tudjuk, szarban vagyunk továbbra is, de ha valamit, akkor két dolgot mindig is tudott a magyar csinálni: szenvedni és szórakozni. Ez utóbbira pedig bőven nyílik majd lehetőség augusztus 15 és 21 között. Aztán majd ráérünk szenvedni is persze, mert a zombilendi nyár legfényesebb buliját is a magyarok hozták össze, és ez bizonyára nem marad visszhang nélkül. De addig… adjatok neki.