Tegnapelőtt este történt a Kincses Város főterén, hogy az ismét a mioritikus Első Ligába feljutott Kolozsvári U csapatát bemutató ünnepségen az Isten Bárányaira erősen emlékeztető szurkolók kifütyülték és lehurrogták Sorin Apostu polgármestert. Felháborító! Vagy mégsem?
Az most kevésbé érdekel, hogy a kolozsvári focihuligánok (ők is a mieink, há’ persze) azért fejezték ki nemtetszésüket ily copfos-masnis módon, mert békegalamb-begyükben dobogó szívük azt üzeni, a polgármester a magyarbérenc, revizionista, miafene CFR-rel és Egymagyarnábob tulajdonosával fújja az egykövet. (Nem térek most ki a CFR csapatának nemzetiségi összetételére, lerágott csont.) Inkább azt vizsgálnám meg, jó volt-e ez a hurrogósdi, vagy sem. Aztán ötletelek kicsit.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a tohuvabohu végül is jó volt. Ciki? Elmondom miért volt jó. Máris feljegyezhető a kolozsvári anál-eszekbe, hogy a Kincses Városban TÖRTÉNT VALAMI ezen a nyáron. És ennek én örülök. Örülnöm kell. Ugyanis azt látom, hogy az Erdély Fővárosának is nevezett hely gyakorlatilag (megengedem, paradox szóhasználattal) hibernálni kezd, ha beáll a nyár. Legalábbis, ami a jelentős kulturális és szórakoztató eseményeket illeti. Bezár a színház, a bábszínház, a filharmónia (utóbbi nem konkrétan, mert nincs amit bezárnia), szóval bezár az eseménybazár. A mozik kivételek, de hát a TIFF után mindenki tudja, hogy őszig itt a fű se nő, a néhány amerikai blockbusteren kívül. A hirdetőoszlopokon feszítő plakátok ide hívnak, oda hívnak, a világ nagy, és Kolozsvár nem létezik. Ha tehát ilyen megvilágításba helyezzük a dolgok (le)állását, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy rangos szocio-kulturális esemény tanúi lehetett a kolozsvári polgár a minap. Hiszen 2000-3000 ember volt jelen! Barátaim, ez már valami. Asszem, ebből meg lehet élni. Becsszóra, mindenki jól érezte magát. Szerintem a polgármester is. Mikor lehetett ennyire rocksztár utoljára? Javaslom, a jövő héten ismételjük meg az eseményt. És a távolabbi jövőre nézve, tudván, hogy városunk pályázik a 2020-as Európa Kulturális Fővárosa címre, van egy ötletem. Ha a Kolozsvári U fenntartja a jelenlegi ritmust, vagyis egyik évben bekerül a Főligába, a következőben pedig beszekundázik, szuperül kijön a számítás, miszerint 2020-ban épp megint bent lesz, vagyis lehet még egy nívós összejövetelt tartani a Fő téren, immár európai kulturális fővárosi keretben.
De van más ötletem is. Van egy plakát azokon a hirdetőoszlopokon (máshol is, ajjaj), ami VALÓBAN rangos eseményt hirdet az idei kolozsvári nyárra. A legrangosabbat. Nem is fokozom tovább. Az augusztusi Iron Maiden koncertet hirdető falragaszról van szó. Barátaim, ez tényleg tuti. Világszám. Amúgy is az élemedett korú rockerek perfúziós revivaljét éljük. (Más ügy: tényleg jók.) Az ötletem az esemény hátteréhez kapcsolódik. Az idei nyár méltán nevezetes kulturális eseményének létrejötte ugyanis a CFR mozdonyát is fűtő Egymagyarnábob nevéhez fűződik, aki, bevallása szerint, meghívta azt a rockbandát, amit mindig is nagyon szeretett. Világos, nem? Mi, kolozsvári polgárok, kérjük, legyen Többmagyarnábob. És Többrománnábob. Mert ha többen vannak, feltételezhető, hogy többüknek akad meghívandó kedvenc rockbandája, és akkor előbb-utóbb lángban áll majd a kolozsvári nyár. De tényleg. Ja. Elnézést, ha valaki nábob olvassa e sorokat: nincs véletlenül Méltóságotok közt olyan, aki David Bowie-t vagy a Madnesst kedveli? Akár némi csúszópénz árán is…
reflektorium.wordpress.com 
2010. július 19. at 15:39
Kedves János!
Ha jóltudom, egy “aprócska” rendezvény akad még az idén nyáron, minden bizonnyal elkerülte a figyelmedet:
http://www.magyarnapok.ro
2010. július 20. at 22:22
Biztos vagy benne, hogy jó ötlet épp az idei nyár egyre feszülő légkörében megrendezni? Én kezdek negatív jelzéseket kapni a románoktól a magyarságom miatt…
2010. július 21. at 00:30
Egyre feszülő légkör? És most épp miért feszül? Azért kérdem, mert én Kolozsváron már ennél jóval feszültebb légkörű nyarakat is megértem már.
2010. július 21. at 12:33
Ja igen. Talán nem sikerült elég jól kidomborítanom a szövegben: nem a civil szféra szervezte rendezvények minőségével, nagyságával volt és van bajom, azok megvoltak, megvannak, meglesznek, egyesek jobbak, mások nagyobbak, kisebbek, gyengébbek és ezek variációi. A VÁROSsal van a gondom. Amely város… de nem ismétlem, ha szabad lesz.
2010. július 20. at 23:50
Kedves Nóci!
Jóltudod, meglesz ez az aprócska rendezvény. A magam részéről azért hagytam el az idézőjelet, mert pl. a TIFF-hez vagy az Iron Maiden koncerthez képest valóban aprócska. Egyébként sok sikert, gyors fejlődést kívánok neki.
2010. július 21. at 10:50
@magyarkodás: A hozzád hasonló gondolkodásúak szerint már az is magyarkodás, és konfliktust jelent, ha valaki magyarnak született… Ajjaj, félni kell! Ezentúl csak románul beszélj, akkor nem eshet bajod.
2010. július 21. at 12:20
Érdekes dolog történt velem a minap. Valahol Mócföldön jártam, és hát, mitadisten, magyarul beszéltem. Mai sa fie. Ott voltak a mócok is. Néztek, biza. Oszt úgy fordult a dolog, hogy velük is beszélgettem. Mócul, persze. aztán az egyik ősmóc megkérdezte, hol tanultam meg én ilyen jól románul. És máris jött a déja vu. Ezt már kérdezték párszor tőlem, máshol, mások. Csonka-bonka Magyarhonban, ősmagyarok, persze. Ja, nem vertek agyon. Se ott, se itt. Lehet, hogy már a magyarverés sem a régi? És nem is féltem. Meg feszülés, feszület se volt. Pedig mondtam, hogy én vagyok az ungur a mócok között. Fene tudja. Persze ez nem zárja ki, hogy holnap este feketére pofozzanak Kolozsvár fő terén, ugyanezért. Na de hát aki magyar, nem szarik be. Inkább Magyar napokat szervez. Teljesen korrekt, poén nélkül. (Ezt a melegben humorhiánnyal küszködők kedvéért hangsúlyozom.)
2010. július 21. at 13:29
Halford kissé radikálisan fogalmazott, de alapvetően igaza van. Megszokhattuk már, hogy a helyzet “sosem alkalmas” és mindig fokozódik. Mindig “félni” kell, mert idióták mindig vannak. Akik beszólnak. Akiktől “negatív visszajelzéseket” kapunk a magyarságunk miatt. Ilyen alapon sosem lehetne csinálni semmit, mert attól kéne tartanunk, hogy valamiféle retorzióban részesülünk. Valóban vannak olyan történelmi periódusok, amikor az efféle félelem nem alaptalan, és jobb félni, mint megijedni – mert ténylegesen retorziók érhetnek. De határozattan állítom, hogy most épp nem ilyen időket élünk. A magyar-román viszony nagyjából kiegyensúlyozott, nincsenek nagyon nagy kilengések.
Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy a románok inkább ne szervezzenek semmilyen kulturális rendezvényt Sepsiszentgyörgyön, mert az Új Jobboldal múltkori vonulása miatt a székelyek kicsit idegesek. Ugyan már.