burmai gyilkosok

Gyilkosok! Szeretem Burmát! Kölyökkorom óta ismerősnek tűnik mint egy közeli falu, amelyben soha nem jártam. Azért szeretem, mert olvastam róla. Rejtő Jenő írt róla, még britt gyarmat hangulatát megidézve: "Birma gyilkos klímája másféle etikettet ír elő a szokottnál. Hosszú dinék, pohárköszöntők, sokáig együtt maradó ünnepélyes gyülekezetek itt nincsenek. Az előírásszerű ruhák nagyon hamar csúnyán átáznak a verejtéktől, sok fogást nem lehet és nem is szabad enni, uniformisban tárgyalni képtelenség. Itt naponta nyolc-tíz órán át esik az eső sűrű zuhatagokban, azután hatvan-hatvanöt fokos hőség gőzfelhőbe burkol mindent, ahogy a talaj pára formában leheli vissza a nedvességet. És miután a talaj évezredek óta rothadó humusz, ez a visszalehelt pára telve van kénhidrogénes, ammóniákos, bűzös, egészségtelen szaggal. Torzszülött, idióta része ez a világnak, furcsább alakúak a fák, a hold, mint egy gondola, domború részével lefelé látszik, a bennszülöttek csontvázszerűek, lassúak, fáradtak. Az izületek, a koponyavarratok reurhatikus nyilalással reagálnak a nyirkos, súlyos atmoszférára, amelyet még gőzfürdőszerűbbé tesz a színes lampionok körül összeálló, pókhálószerűen kirajzolódó, párás fényudvar. Derült időben is lassú cseppek hullanak a háztetőkről, nyirkos minden vasalkatrész, és sohasem szárad meg a kiakasztott, mosott fehérnemű. Ha új tiszt érkezik, csodálkozva látja, hogy zsilettje, amelyet két nappal előbb az Indiai-óceánon kifogástalan állapotban rakott el, most rozsdás." - eddig az idézet, amiért szeretem Burmát, bár nem ismerem. Él ott vagy 43 millió ember, 3 romániányi területen. A népesség 68%-a burmai, 9%-a san, 7%-a karen, 4%-a rakin, 3%-a kínai, 2%-a indiai, 2%-a mon, 2%-a csin, 3%-a egyéb nemzetiséghez tartozik. A lakosság 89%-a buddhista, 4%-a mohamedán, 3%-a baptista, 1%-a római katolikus, 1%-a törzsi vallású, 2%-a pedig egyéb felekezetekhez tartozik - tudom meg a Wikipediából. Burmát a híradások általában Mianmar-ként említik, pedig ez a katonai diktatúra kitalációja, s ha Mianmár-t mondok lényegében elismerem annak a diktatúrának a létjogosultságát amely temetetlen ember tetemeken ülve nem enged be senkit az országba, aki segíteni szeretne a túlélőkön. Egy cikk az index - ről: "A katasztrófát okozó trópusi ciklon után a legalapvetőbb munkákat sem képes elvégezni a burmai - magát mianmarinak nevező - katonai rezsim. Tizenegy napja nem sikerült az áldozatok többségét eltemetni, így halottak tízezrei hevernek a trópusi hőségben a szabadban. Az ENSZ becslése szerint százezer, a burmai kormány szerint mintegy 65 ezer áldozata volt az ország egy részét letaroló ciklonnak. A WHO hullazsákokat küld az országba. A mostani szállítmány tartalmaz 30 ezer maszkot és ugyanennyi kesztyűt is, valamint 8 óriási mentőládát, amelyből egyenként 10 ezer embert tudnak ellátni három hónapig. A zsákok számát nem hozták nyilvánosságra. Az áldozatok nagy része azon a helyen maradt, ahol a vég elérte. Az oszlásnak indult tetemek megfertőzhetik a folyókat és csatornákat, amelyekből az ivóvizet nyerik. Hasmenéses és vérhasas eseteket már tapasztaltak, koleráról azonban még nem érkezett hír - közölte a WHO. A kormány a hatalmas gondok ellenére a legtöbb külföldi szervezetet nem engedi be az országba." - eddig az idézet. Gyilkosok, mondogatom magamban ahányszor csak hallom, vagy olvasom, hogy mi történik arrafelé. S egyre inkább érzem, hogy a szónak hatalmas súlya van.