Koszovói reklámok
2008. április 25., adminKelemen Attila vendégbejegyzése
Számomra a legérdekesebbek az amatÅ‘r plakátok, azok, amelyek valszeg úgy készültek, hogy a cégtulaj vagy annak titkárnÅ‘je beült a designer mellé mondjuk egy tömbházlakás egyik odújában, és jöttek az utasÃtások: nem lehetne ez egy kicsit nagyobb? És az nem lehetne kicsit szÃnesebb, Ãgy olyan szomorú… Sakkor meglett a plakát.
Ezekkel versenyeznek a nagy márkákat hirdetÅ‘ international style plakátok, profi nemzetközi branding cégek és ügynökségek plakátjai, de ezek emlÃtésre sem méltók ebben a mezÅ‘nyben. Nem láttam hozzá elég anyagot, de feltételezem, nagyon mennek mostanában Koszovóban a hullámos vonalak, a félkörök stb.
Ennek két oka lehet: 1) sok illegális 5.0-s Corel CD-t hoztak forgalomba.
2) ennek a kultúrának van valamiféle rejtett-elfojtott feminin jellege.
Másik közelÃtés a közvetlenül vagy közvetve politikai tartalommal rendelkezÅ‘ anyagok. Ezek számomra azért érdekesek, mert tele vannak pakolva szÃvecskékkel. SzÃvecskéket akkor használ a designer, ha nincs más olyan szeretetet, rokonszenvet kifejezÅ‘ motÃvum, amirÅ‘l azok, akiknek szól, rögtön be is aszociálnának az üzenetre.
Az Å‘sminta Milton Glaser 1977-es I [love] NY ikonja, valószÃnűleg minden idÅ‘k egyik legsikeresebb városimázs-logója. Azóta nagyon sokan másolják Ãgy vagy úgy, lásd pl. a kolozsvári vagy marosvásárhelyi RMDSZ-kampányokat. De: ha szÃvecskéket használsz és nem Reményik-verseket Ãratsz fel a plakátra, már valamilyen minimum félprofi gondolkodást feltételez.