Kiváló volt a hétvégén a Bihar megyei Vársonkolyoson szervezett In Memoriam Bagaméri Béla rendezvénysorozat. Ismét volt tábortűz, gitározás, léháskodás, de elmaradt a hagyományos Juli-buli – helyét a tiszteletadás vette: világhírű Szelek-barlangja felfedezőjére emlékeztünk.

Amikor pénteken késő este megérkeztünk a Bihar megyei Vársonkolyosra, már javában zajlott a Bagaméri Béla bácsi, a Szelek-barlangjának felfedezője, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) alapítójának emlékére szervezett hétvégi rendezvénysorozat első mozzanata: a régi jó ismerősök, barátok, bajtársak üdvözlése.

Ismét azonnal megerősödött bennünk a tudat, hogy évtizedek óta a barlangászat, a természetszeretet és –járás iránt elkötelezett társaság valójában egy nagy család – s ez korántsem üres szólam. A KABK rendszerint szeptember utolsó felében a hagyományossá vált Juli-bulit szervez, most viszont, ahogy a meghívóban is szerepel,

az idén megint búcsúzunk. Immár  hagyománnyá vált, hogy barlangász társainkat a magunk módján is elsiratjuk, és mindenkinek beviszünk egy lángot a Szelek-barlangjába a Pihenőhöz, hogy ott oltsuk el örökre.

A gyász, de elsősorban a derűs emlékezés és az együttlét öröme, és főleg a jövőbe tekintés jellemezte a hétvégi rendezvénysorozatot, amelyet a június végén 91 éves korában elhunyt Bagaméri Béla bácsi emlékének szenteltek. A tábortűznél régi történeteket elevenítettek fel, önfeledten örvendtek egymás jelenlétének a közelről-távolról érkezett emberek: mindenki elfelejtette a hajdani vélt vagy valós alapú, esetleges súrlódásokat, félreértéseket. Érezhető volt, hogy minden résztvevő a szó szoros értelemben megérkezett és ott van, azaz nem mással, hanem egymással foglalkozik.

******************************************************************************

Amint az a fotóriportból és a videóriportból is kiderül, kiváló volt a hangulat. A Szabadságban 2013. szeptember 24-én megjelent cikk ide kattintva érhető el.

******************************************************************************

Személy szerint nagyon hiányoltam azokat az embereket, akiknek köszönhetően évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub életébe: Szász Péter (Puca), Szilágyi-Palkó Pál (Szülüke), Deák Zsolt (Száddám), Felfalusi Árpád (Árpa), Dascăl Tibi, Görög István (Göri), Szávics Blanka. Néhányan ott voltak (például Puca, Dascăl, Blanka), de annyira rövid időre, hogy ott sem voltak… Olyan jó lett volna veletek is barlangászi! Itt van viszont az ifi korosztály (Andor, Zsolt, Mózes és Manó), akiknek köszönhetően körülbelül 5 órát barlangászhattam: III. emelet, DV járat, Patkány és Miami Beach.  KÖSZÖNÖM! Meghatározó élmény volt!