Tegnap kivételesen taxival mentem haza. Azt hittem, kiesik a műfogam, amikor megláttam, hogy 747 ezer kilométer van a kocsin. Meg is kérdeztem a sofőrtől: valós a szám?

Igen, ez a legrégebbi, még szolgálatot teljesítő taxi Kolozsváron.

2006-ban holland barátaim anyagi segítségével egy Dacia Solenzát vásároltam. Akárcsak a 2003-ban a Világsajtó Intézettől kapott ösztöndíjból 750 dollárért vásárolt Canon PowerShot 3G digitális fényképezőgépemnek, a járgánynak is ki kell tartania amíg élek. Nemrég kifolyt a taralék motorolaj (mintegy fél liter) a csomagtartóba, s mivel a kocsi előre  volt dőlve, ráment a hátsó ülésekre is. Mosodában van a drága három napja. Azért ennyi ideje, mert még nem volt időm érte menni… Remélem, nem adták el.

Ha a Logan kibír 747 ezer kilométert (igaz, a csapágyai nagyon csúnyán szóltak, de gurult), akkor a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition kibírja ennek a felét. Ha évente 10 ezer kilométert vezetem a járgányomat, s most van rajta 81 ezer kilométer (2004 telén gyártották), akkor kibírja életem végéig, ugye?

Ajánlom tehát, hogy a csomagtartóba ne tartsunk motorolajat. Vagy ha igen, akkor győződjünk meg róla, hogy nem folyik ki. S ha kifolyik, akkor ajánlom a Babeș parknak a Kertmonostor felőli oldalánál levő autómosót. Várjunk csak, nem is ajánlhatom még, mert nem tudom, milyen munkát végeztek… 80 lejért. 🙂