Nem csoda, ugyanis én voltam a pilóta… 🙂

Régen nem hozott lázba ennyire valami: kipróbáltam a repülőgép-szimulátort a CeBIT számítástechnikai és távközlési világvásáron!

Tudom, hogy mihelyt hazaérek, Előd és Norbi, akikkel nemrég repülőgép-nézegetésen voltunk a kolozsvári reptéren, fejemet veszik, de remélem, nekik is sikerül majd ilyen élményben részesülniük.

Szóltak, hogy ki lehet próbálni a repülőgép-szimulátort a Software AG standján. Ennyi kellett nekem. Tegnap feliratkoztam, mára ütemeztek be, közbenjárással… Persze, hogy rengetegen iratkoztak fel, a Software AG-tól is. S ők előnyt élveztek.

Annak ellenére, hogy az éjjel csak 3,5 órát aludtam, a reggeli órákban megjelentem a helyszínen. Erősen dobogott a szívem, amikor a pilóta (valódi) szólt: Ön következik! Elmagyarázta a főbb kapcsolók, fényjelzések jelentőségét. Elmagyarázta a pedálok funkcióját is.

Here’s Heaven and here’s Hell. Don’t crash my plane!/Ez itt a Paradicsom, az meg a Pokol. Ne zuhanyj le!

mondta a kiselőadás végén a pilóta a szintjelző kék, illetve barna részére mutatva.

A New York-i LaGuardia reptérről szálltunk fel, s a John F. Kennedy légi kikötőben szálltunk volna le.

Hajtómű maximumra, irányt tartani!

jön a parancs.

Majd:

Elértük a felszállási sebességet, az orrát felhúzni. Erősebben! Erősebben! Húsz fok!

szól rám határozottan.

Elértük az utazómagasságot. Tíz fok! Enyhén balra fordulunk, ott mutatja a kijelző az irányt. Vigyázzon, túl nagy a dőlésszög, nem mehetünk 30 fok fölé. Csak jelzem, hogy 35 foknál vagyunk, Ön továbbra is emelkedik, korbácsolom a motorokat. Ha nem egyenlíti ki, lezuhanunk!

Innen aztán elszabadult a pokol. Felkapcsolódott sok-sok szép színes kijelző. Aztán rohamosan csökkent a sebesség, a gép orra a földbe kívánkozott. Kigyúlt a Master Caution jelzés, arra lettem figyelmes. A pilóta is.

PULL UP! PULL UP! PULL UP!

üvöltözte a gép mesterséges hangja.

Átveszem a vezérlést!

jelentette be ellentmondást nem tűrő hangon. Növelte a hajtóművek teljesítményét, egyenesbe hozta a gépet, s leszállt.

Próbálkozzunk még egyszer. Kissé túl bekavartam Önnek, észre sem vette…

mosolygott. Én nem annyira.

Második alkalommal jobban összpontosítottam, ő is “viselkedett”, s szinte kifogástalan fel- és leszállást hajtottam végre. Meg is dicsért.

A legvégén jobb hajtómű-leállást szimuláltunk volna, de néhány másodpercre az incidens után lehetetlen állapotba hoztam a gépet, rengeteg jelző fénylett, leállította a szimulálást… 🙂 Volt még néhány ínyencség, de arról majd a repülőgép-szimulátor iránt rajóngóknak, elsősorban Elődnek és Norbinak… 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.