Akkor ez a hetedik, s szerdán kezdődött. Nem Tusnádfürdőn, hanem Marosfőn. Hargita, Hargita, azaz madár, madár, mondhatná valaki, de azért a feeling mégsem az, ami volt. De ehhez, persze, személyes okok is hozzájárulnak.

Évekkel ezelőtt azért volt relevanciája, mert az uniós csatlakozás előtt érdemes volt beszélni az előnyökről és a hátrányokról, a magyarországi szakemberek pedig megoszthatták velünk/velük ebbéli tapasztalataikat. Most viszont már mi is néhány éve tagok vagyunk, ezért fontos beszélni a saját tapasztalatokról, beszámolni az ifiknek arról, hogy nem minden Berlaymont vagy Van Rompuy. S utóbbi név utolsó három betűjének pedig semmi köze a csontig fagyasztott, úgynevezett „gosztát” csirkéhez.

A marosfői camping korántsem adja vissza a tusnádfürdői hangulatát. Egyszerűen a fiatalok nem tudják betölteni az életteret. Egy más koncepcióra van szükég, amely ehhez a térhez igazodik. Szerencsére idén is sok az ismerős, a bulik valóban fergetegesek voltak. Az előadások szempontjából vékonyabb volt, mint például a tavaly. Egy év kihagyásával öt esztendeje járok EU-táborba, de azon vettem észre magam, hogy nosztalgiázom.Vagy ez a korral jár?

Talán a legizgalmasabb rész a tavalyi EU-táboros ismerősök és a MAKOSZ Médiatalálkozó (Nagyvárad, 2010. március 19-21.) új média (Web 2.0 applikációk, blog, videó, fotó, digitális hang) csapata egy részének a viszontlátása: Bagaméri Nomi, Szabados Brigi stb. Tipikus, csak a lányokra emlékszem… 🙂 Rendkívül talpraesett, ügyes, sokat ígérő fiatalok.

Ja, és persze, ilyen kontextusban (kitűnő társaság) fergeteges bulit csapott a Tündérground együttes, holott nemrég, amikor felléptek a TIFF filmfesztivál magyar napján a Bánffy-palotában, akkor alig bírtam hallgatni őket.

****************************************************************

Cikkeim az EU-táborról itt, itt és itt.

Borbély László miniszternek a Verespatakról szóló előadásáról itt.

A vizes poló verseny képei ide kattintva érhetők el, a tábori hangulatképek pedig itt találhatók.

*****************************************************************

FEJLEMÉNY1 (július 4.): Szombaton fergeteges hangulatképeket készítettem a tábor területén. Markó Béla tényleg doppingteszten esett át?

FEJLEMÉNY2 (július 4.): Nos, hát az igazság az, hogy stoppal kellett ma hazajönnöm Kolozsvárra az EU-táborból. 2006-ban vásároltam a Dacia Grand Cherokeet, azóta egyszer se stoppoltam. Azelőtt viszont annál többet. Belföldön és külföldön. 1996-ban vagy 1997-ben például elstoppoltam Hollandiáig és vissza. Rendkívül kalandos volt…

Szombaton féreértettem, amit Kiss Gábor kollégám, az Agnus rádió mindenese mondott, s azt hittem, hogy 11-kor indul a Sapientia diákjait Kolozsvárra szállító busza. Közben tízkor. Éppen amikor felébredtem. S senkinél se volt már hely. Kovács Péternek, az RMDSZ ügyvezető alelnökének (aki szerdán hajnalban elvitt Marosfőre) családi programja volt, az ügyvezető elnökség két busza tele volt, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő Nagyszebenbe ment a reptérre, ifj. Deák Ferikénél, Bodor Laci MIÉRT elnöknél tele minden, Lengyel Erika sajtótanácsos Bukarestbe ment. Talpas Botond KMDSZ elnöknél full house.

Ez van, feltalálom magam. Szerencsére sikerült eljutnom Csíkszeredába. Reméltem, innen valahogy eljutok Székelyudvarhelyre, s onnan stoppal vagy busszal Kolozsvárra. A vonatkapcsolatot ultra-totál horrorak voltak, ezért ezekről lemondtam.

Csíkban a “hídnál” próbálkoztam. Stoppolási tapasztalatom, a megérzésem azt mondta, inkább menjek a másik végére. Sikerült is találnom egy benzinkutat, a töltőállomás alkalmazottak adtak egy ív papírt, markert, ráírtam, hogy CJ, s ki is álltam stoppolni. Közben Gidró Zita igen kedves csíkszeredai hölgyismerősöm hívta a havereit, barátait, hátha valaki Kolozsvárra utazik. Semmi. Nos, hát akkor stoppolás.

Ezzel nem lett volna baj, de kezdett esni az eső, Székelyföldön sárga jelzésű riasztás volt érvényben. Gondoltam, kivárok egy kocsisort, s ha nem áll meg senki, akkor valamilyen busszal bemegyek Udvarhelyre, onnan ugyanígy tovább Kolozsvárra. Megállt egy magyarországi rendszámú kocsi, a püspökladányi Attila elhozott Gyaluig. Azért odáig, mert ráállt az autópályára. Szerencsére Zattler Arnold barátom nem gurított le egy sört se, kijött értem, s behozott. Kolozsvárra.

Hatalmas szerencsém volt, sokkal “kalandosabb” is lehetett volna… 🙂

******************************************************************

FEJLEMÉNY3 (július 6.): Bodor László szerint is változtatni kell az EU-tábor koncepcióján. A vele készített interjú ide kattintva olvasható.

******************************************************************