Pénzt, földet és munkagépeket a gazdáknak, pizzát Észak-Koreának! (Nyugat-európai országként 1989 előtt vajon Magyarország megvásárolt volna minket?)


Három filmet sikerült megnéznem a Temps d’imges alternatív művészeti fesztiválon: Échanges paysans (Schimburi ţărăneşti), Pizzas for the People (Pizza pentru popor) és Paşaport de Germania.

kicsi1
Tapasztalatcsere romániai és francia gazdák között

Az elsőt a Györgyfalvi lakónegyedi Hermes piacon vetítették: szürreális környezet, szaladgáló gyerekek, kontárkodó eladók. Megismertem a Verespatak megmaradása mellett tüntető fiatalokat, akik erre a produkcióra is eljöttek. Globalizáció és kapitalizmus-ellenes hangulat. Számomra a film mondanivalója: keressük azokat a helyeket, ahol a Kolozsvár környékén élelmet termelő gazdák forgalmazzák termékeiket. Keressük a tartósítók nélküli egészséges élelmet. Emlékszem, amikor Kercseden nagymamám fejte a tehenet, s szűrés után azonnal ihattuk a meleg tehéntejet. S az a finom házi kenyér… Persze, mindenki számára világos, hogy Nyugat-Európában a mezőgazdaság olyan iparág, amelyet teljesen átszőttek a támogatások, banki szolgáltatások, pénzügyi kötelezettségek. Azok a gazdák már alig szabadok, lassan ezt sem választhatják meg, mit termeljenek. Az európai támogatások a kiadások 80 százalékát fedezik, teljesen függnek a Brüsszelből érkező pénzektől. Nálunk az arány – szerencsére vagy sajnos – csak 20 százalék.

kicsi2
Új módszer a diktatórikus rendszer megdöntésére? 🙂

Pizza készítéséről szóló DVD-ket csempésztek Észak-Koreába, ezzel hívva fel a figyelmet az ultra diktatórikus országban uralkodó katasztrofális állapotokra. Eredeti ötlet, sajátos kivitelezés. S ha belegondolunk, hogy nemrég még mi is hasonló helyzetben voltunk.

Răzvan Georgescu és Alexandru Solomon filmje kitűnő. Az a kérdés vetődött fel bennem: amennyiben Magyarország a nyugati világ állama lett volna, s akárcsak Németország keményen fizetett volna azért, hogy a román kommunista hatalom kiengedjen bennünket, vajon emigráltam volna? Minden bizonnyal igen. Ceauşescu a nyugat-németek segítségével két legyet ütött egy csapásra: rengeteg pénzt zsebelt be a rendszer működtetésére, s részben megoldotta a nemzetiségi kérdést. A magyarokért nem fizetett senki, mi maradtunk. De nem sokáig vagyunk még: a vegyes házasságok, az elmúlt 25 év masszív kivándorlása és a Házsongárdi temető megoldja a mi helyzetünket. Még 20-25 év maximum…

kicsi3
Út…

Pénzt, földet és munkagépeket a gazdáknak, pizzát Észak-Koreának! (Nyugat-európai országként 1989 előtt vajon Magyarország megvásárolt volna minket?)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!