Úgy gondolom (s tudom, ezzel nem mondok nagyot, nincs hatalmas megnyilatkoztatás), előnye, s talán hátránya is van annak, hogy a politikai pártok sok esetben feltétlenül fiatalokat és nőket, azaz az ilyen szempontból hátrányos helyzetben levőket akarnak feltenni a választási listára, legyen az a városi, megyei tanács vagy akár a parlament. Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelő tapasztalatra tegyen szert egy ilyen szerepvállaláshoz: olyan döntéseket kell hozni, amelyek sok mindenkit befolyásolnak helyi, regionális, országos vagy netán nemzetközi szinten. Éppen ezért az erőltetett helyzetbe hozás nem mindig vezet jóra.

Nemrég az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényén éppen a fiataloknak a demokratikus folyamatokban történő részvételének milyenségét vitatták meg. A több tucatnyi országból érkezett fiatalok arról fejtették ki álláspontjukat, van-e még a klasszikus értelemben vett demokráciának jövője, illetve, ők hogyan képzelik a jelenlegi rendszer működését, mit tennének annak megreformálására.

Sok fiatal élete párhuzamosan zajlik a demokratikus folyamatokkal és intézményekkel, de sokan vannak olyanok, akik érdeklődnek, részt akarnak venni, változásra vonatkozó ötleteik vannak.

Tény: az ifiknek rengeteg innovatív ötlete van, viszont nem mindeniket lehet gyakorlatba ültetni. Elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, de egyelőre nem tudnak jobbat ajánlani. Mi helyettesítheti ezt a fajta demokratikus berendezkedést?

További gondolatok itt.

Fotóriport itt.