Töredelmesen bevallom, tegnap voltam először a Váróterem Projekt színházi előadásán. Róluk is régen hallottam, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy nem tudtam elmenni. Na, most Boti lefoglalta a jegyeket, nem volt visszaút. Így kell, gerilla módszerekkel.

Valóságos színházi szivárványban volt részünk az év elejétől: előbb A Kolozsvári Állami Magyar Színházban újranéztem a Ványa bácsit (köszi, Kriszta!), majd a kolozsvári vállalkozó, mecénás és kultúrember, Koós Ferenc finanszírozta Jolly Színházban különböző hatások értek, érzések kavarodtak fel a Démonok láttán. Megnéztem még az Őfelsége pincére voltam darabot, majd repertoárt váltottuk, s elmentünk az Ecsetgyárba. Sinkó Ferenc és Leta Popescu darabja még napok múlva is hatást gyakorolt rám. Az igazi hatást a harmadéves színisek váltották ki a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadással. Most a Váróterem Projekt volt a soron. A Mit csináltál három évig című darab…

Elnyerte tetszésemet a darab, viszont teljesen más kategóriába tartozik mint bármelyik előző előadás. Talán elsősorban diákoknak szól, diákosan, nevettetve, s ugyanakkor elgondolkodtatva. A darab több mozzanata során ráismertem a Paprika Rádió „védjegyeire”: Marci volt a hang, Nándi a stúdió testi megjelenítése.

A nevettetős kategóriából a kedvenc jelenetem a CounterStrike számítógépes játékot imitáló rész volt. Eszembe jutottak a diákévek, s az azután következő időszak, amikor hosszú-hosszú évekig a Kopiernicus Király utcai székházában minden pénteken lőttünk, ettünk-ittunk, s böfögtünk nagyokat.

A merengő kategóriából a „terhes vagyok” rész sokkolt…

Megnézed a darabot?