Amikor májusban lefoglaltuk a WizzAir légitársaságnál a Budapest-Malmö menettérti repülőjegyet tudtuk: az ott tartózkodás drága lesz, de azért mégsem gondoltuk, hogy éppen ennyire. Ugyanakkor tudtuk, hogy drágaság van, így nem hittük, hogy ilyen olcsón megússzuk. Láttuk, hogy hűvös és szeles lesz, de ki gondolta volna, hogy alkalomadtán kissé fázni fogunk?
Hallottuk, hogy a svédek és a dánok is vendégszeretők, de történtek szájtátva hagytak.
Hűen a nyáron Északra, télen pedig Délre politikánkhoz, augusztus 4-12. időszakban Svédországban és Dániában szerveztünk kiruccanást. A menettérti repülőjegy fejenként csak 40 euró volt , így hát nem volt nehéz döntés, hova, s mikor megyünk…
A szállást ismét a Couchsurfing vendégszerető klubbal oldottuk volna meg, de mivel későn írtunk a malmöi és koppenhágai házigazdáknak, folyamatosan érkeztek a
sajnálom, de nem vagyok a városban,
illetve a
szívesen fogadnálak, de már vannak vendégeim
válaszok.
Végül Vanda kollégája, Magó Péter segített ki bennünket: a férfi édesanyjának ismerőséhez, Tóthpál István hoz fordult, akinek lakása van Malmöben, de sokszor huzamosabb ideig Budapesten él. S sikerült: a férfi készségesen rendelkezésünkre bocsátotta lakását. Tudtuk, hogy bázisunk van Malmöben, innen aztán átmehetünk az alig 15 kilométerre levő, rendkívül érdekesnek tűnő Lund ba, mi több, a dán fővárosba, Koppenhágába is.
A Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition jól bírta az utat Budapestig, a stoppoljonline.ro segítségével még utastársaink is voltak, hárman. Az egyik egy nyuszi volt… A magyar fővárosban Vanda bátyjának, Szabolcsnak és feleségének, Vadas (volt Tunyogi) Tündének a vendégszeretetét élveztük. Még a Balatonra is lementünk. Képzeljetek el engem úszkálni… 🙂
A többi történet a képek alapján… Kattints az elsőre!
A budapesti Liszt Ferenc (volt Ferihegy) repülőtéren lakótelepi viszonyok fogadtak: fémrácsok, ketrecnek tűnő struktúrák, improvizált tömegmenedzsment
Igen, ez volt a beszállókapunk
A csarnokban létrehozott beszállókapu…
Olyan fura, hogy csak másfél órát repültünk Budapestről Malmö városába. MÁSFÉL ÓRA. Ennyi idő alatt Marosvásárhelyre sem lehet eljutni… Tanács: a WizzAir repülőjegyet minél hamarabb foglaljuk le, így olcsón utazhatunk. Válasszuk az internetes belépőkártya-nyomtatást (web check-in). Ne csomagoljunk sokat, fogjuk vissza magunkat. Travel light a jelszó. Jómagam újabban más csomagolási technikát alkalmazok: felgöngyölítem a ruháimat. Mintha kevesebb helyet foglalna, s a textília nem gyűrődik annyira… Érdekes, hogy sem a budapesti, sem a malmöi repülőtéren nem szólalt meg a fémdetektor, pedig a bal kulcscsontomban 10-12 centiméteres fém és hét csavar található…
Hibát követtünk el azzal, hogy a reptérről nem stoppoltunk a belvárosba. A reptérbusz 109 svéd koronába, azaz FEJENKÉNT körülbelül 54 lejbe (!) került! Később Vandának jött az ötlete: miért nem stoppolunk? S azt tettük. Erről később. A malmöi bázis kulcsfontosságú volt. Köszönet Tóthpál Tamás fiának, Ábelnek az intézkedésért! Jöhettünk-mehettünk, nem kellett senkinek ránk várnia, mi sem kellett másokra várjunk, nem zavartuk senki programját. Az ételt a szállásunkhoz közel levő Netto üzletben vásároltuk, s főztünk magunknak. Azaz Vanda főzött… 🙂 Ez a legolcsóbb megoldás.
Még érkezésünk napján kimentünk Malmö kikötőjébe. Végigsétáltunk a parton, kiváló hűvös idő volt, fújt a szél. Az itthoni időjárás teljes ellentéte…
Malmöben sok a kortárs művészek szabadtéri alkotása…
A Malmöi Egyetem épülete mellett
Barangolásunk során a malmöi kikötőben hirtelen ultramodern hadihajókra lettünk figyelmesek. Megtudtuk, hogy másnap délután három óráig látogathatók. El is mentünk, de éppen záróra előtt, sokan voltak, nem jutottunk be. Érdekességük, hogy a különleges formatervezésnek és speciális technológiának köszönhetően a radarok nem érzékelik őket…
Malmöből sok utas- és teherszállító hajó indul az ország különböző kikötőibe, de külföldre is
Gyalogosan Turning Torso fele. Svédország, s egész Skandinávia legmagasabb épülete (190 méter magas) körül teljesen új lakónegyed jött létre. Hatalmas terek övezik az építményt. Ez páldául a Skane régió tanácsának épülete
Látványos épület a Turning Torso, amelyet 2005-ben adtak át. 190 méter magas és 54 emeletes. Sajnos nem látogatható. Vajon mennyi a fizetése, pontosabban jövedelme annak, aki itt lakik? A Wikipédia szerint „A téglatestek felfelé haladva az alattuk levőhöz képest valamennyit elfordulnak, így a legfelső, kilencedik egység a legalsóhoz képest már 90 fokkal el van fordulva”
Régi és új találkozása Malmöben. Mi egy olyan férfivel, Robert Falinggal találkoztunk, akit a legközelebbi, s legolcsóbb kocsmáról kérdeztünk. Meghazudtolta a skandináv férfiakról alkotott képünket: Robert nem volt visszafogott. Elkezdtünk beszélgetni, kérdezte, honnan jövünk. Annyira megkedveltük, hogy eldöntöttük: ketten meghívjuk egy sörre. Igen, ketten, mert egy sör a kocsmában 6-7 euró körül mozog. Nem engedte, ő hívott meg bennünket…
Naná, hogy megkerestünk egy geodobozt. Az én unszolásomra. Jó na, egyet egy országban. Sok? 🙂 Városnézés céljából próbálkoztunk egy multival is, de elakadtunk…
Az Öresund-híd Svédországot köti össze Dániával, azaz Malmöt Koppenhágával. Átkeléskor útdíjat kell fizetni, vonatok is közlekednek rajta. A Wikipédia szerint „7845 méteres hosszúságával Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja. A hidat 2000. július 1-jén adta át II. Margit dán királynő és XVI. Károly Gusztáv svéd király”
Sokat sportolnak a svédek. Szinte mindenki biciklizik, naponta azzal közlekedik. Mi is találtunk egy elhagyatott bringát, bevittük az éppen szemben levő műhelybe, 1 euróért (nem volt nálunk svéd korona, mindenhol debit bankkártyával fizettünk) tettek egy szelepet, felfújták a kereket, s minden rendben volt. Ezzel a bringával mentünk el – eléggé viccesen – Lundba. Igen, ketten egy biciklin 15 kilométert. 🙂 Ott véletlenül úgy zártam le a hátsó kereket blokkoló zárat, hogy kattant egyet. Többé nem tudtam kinyitni, otthagytuk. De ha már lúd, legyen kövér: geodobozt csináltam belőle… 🙂
Malmö, tengerpart. Vajon hány fokos lehet a víz?
A kép alapján már sejteni lehet, hány fokot mutathat a hőmérő…
Hát igen. Az erős szél miatt az ember úgy érzi, mintha fagypont lenne… 🙂
Végigsétáltunk a parton. Annak közelében találkoztunk velük…
Ők hollandok, de ők is szeretnek sportolni. A város nem kicsi, ajánlott biciklit bérelni. A kép a Malmöhus közelében készült
Csendélet az egyik, kanálisok által átszelt parkban
Többször láttunk ilyesmit, Dániában is. Egyszerűen csak kiviszik az ételt, italt, terítőt, s a szabadban, csodálatos környezetben vacsoráznak.
Belvárosi művészet Malmöben
Az egyik parkban mecsetre bukkanunk. Az épülethez közelítve sörcsapokra leszek figyelmet. Azt hiszem, álmodok, vagy kandi kamerák figyelik reakciómat. Bemegyek. Éppen a szexuális sokszínűség fesztiválját szervezik, nézem a plakátokat. Kiderül, a „mecsetet” jó néhány évvel ezelőtt építették egy… kiállításra.
Adott pillanatban feladtunk a biciklizést Lundba, s stoppolni kezdtünk. Rövid idő után jött két biciklis lány, aki éppen onnan bringázott vissza Malmöbe. Jelezték, hogy odébb sokkal jobb hely áll rendelkezésünkre. Nem találtuk meg a helyet, így tovább bringáztunk, kerestük a megfelelőt. A végén elbringáztunk Lundig…
Az elhagyatott bringából lett hős biciklink, amellyel Malmöből Lundba jutottunk. Amint már írtam, az üzlet előtt sajnos túl benyomtam a küllőzárat, s kattant… Ott kellett hagynunk… 😦
Ha már elhagytuk, akkor geodobozt csináltam belőle, a szék alá tettem egy naplót (logbookot), s Our hero bike címmel meg is akartam hirdetni, de nem volt internet-kapcsolatom. Sajnos azóta már bizonyára elvitték. Szerintem nagyon eredeti geodoboz lett volna belőle…
Svédországban nagyon sok a bicikli, s ezáltal a köztereken elhelyezett, ingyenes pumpa is…
Lund egyik gyönyörű épülete
Stoppal megyünk át Koppenhágába. A http://www.hitchwiki.com segítségével megtaláljuk a legjobb helyet. Alig várunk egy keveset, felvesz egy férfi, de csak a reptérig tud elvinni. Sebaj, innen felülünk az ultramodern, teljesen automatikusan működő metróra. Három zóna helyett csak kettőre veszünk vonaljegyet, figyelmeztet a jegycsípő hölgy. Hirtelen a mellettünk levő férfi szól neki, sebaj, okostelefonja segítségével vásárolt ő nekünk kiegészítő jegyet. Elbeszélgetünk vele, sok tippet ad
Koppenhágába érve előbb találkozunk a Couchsurfing házigazdánkkal Nathan Woods-zal, majd a belvárosban sétálunk. Ők csónakáznak, s vacsoráznak…
Szép vagy
Valamikor a Christianshavn kastély udvarán hintók és fiákerek álltak…
A Tivoli egy híres vidámpark és szórakozónegyed Koppenhágában. Kapuit 1843. augusztus 15-én nyitotta meg. Hol tartottunk mi akkor? A forradalom és szabadságharc előtt… 🙂 Könnyű belógni. Bár volt ingyenes jegyünk, kíváncsiságból kipróbáltuk, Működik. Egy-egy sörért eláruljuk, hogyan… 🙂 A belépő 99 dán korona, ami kereken 58 lej. Ezen kívül, az all inclusive jegy, amely valamennyi herkentyű kipróbálására alkalmas, az 398 korona, azaz 236 lej
Igen, vizet pórszívóznak…
Néhány tizedmásodperccel a fénykép készítése után Vanda haja égnek állt… 🙂
Rendkívül könnyű a stoppolás úgy Dániából Svédországba…
… mint fordítva. Hazainduláskor Ilona Rosenheim, a Pannónia Klub elnöke visz ki a repülőtérre. Meséli, azért jött ki Svédországba, mert szerelmes volt…Nem gond a távollét, interneten egy hétre vásárol színházjegyet, s leugrik Budapestre. Közli, hogy az átlagfizetés 18 ezer korona. Szerinte előbb az 56-os magyarok emigráltak a skandináv országba, majd 1966-67-ben sokan jöttek a Vajdaságból. 1989-ben indult meg Erdély…Tudomása szerint Erdélyből többen emigráltak Svédországba, mint Magyarországról. 7-8 évvel ezelőtt újabb emigrációs hullám jelentkezett, ekkor akár orvosok is kimentek. Meséli, a svédek nem beszélnek csúnyán, az ördög a legkeményebb kifejezés… Köszönjük szépen a fuvart!
VIDEO
Oszd meg, és uralkodj! :)
Kapcsolódó bejegyzések