Az EU-táborban beszélgettem a László Szabolccsal, a Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrség frissen kinevezett/megválasztott vezetőjével. Elmondtam neki is: különös városnak tartom Udvarhelyt: ritkán járok ott, de egyre többet hallani felőle. Sajnos, többnyire negatív vonatkozásban. Vagy Kolozsváron csak ezekre leszünk figyelmesek? Nem tudom, mi a helyes válasz, de ha van valami hír onnan, akkor ismét valami verekedés, erőszak, megleckéztetés, probléma, baj, feszültség, baleset, halál.

Régebb történt, de valami verekedésekre, erőszakra emlékszem Udvarhely kapcsán. Kobra Zolit megverték, aztán valami tüntetést tartottak, majd a térfigyelő kamerák által rögzített felvételeket láttam (igen, azt is néhány évvel ezelőtt láttam, de nagyon megmaradt), amint a főtéren verekedett két csoport.

Most itt van például Egyed Ufó Zoltán fotós kollégám esete a szabálytalanul parkoló rendőr csajának autójával. Mégis, mit képzelnek a rendőrök?

A Kakasy Boti, s társai által készített videóból tudom meg, hogy három hónap alatt Székelyudvarhelyen nyolc biciklist gázoltak el, kettő meghalt. Ennyire még a közel félmilliós Kolozsváron (ahol alig vannak bicikliutak) sem rossz a helyzet…!

Persze, tudom, a videóriport végén ott áll a nyílt felszólítás (NEM ZAVAR?), de úgy gondolom, akkor is kellett volna valamiféle megoldást javasolnia Kakasy Botinak és az uh.ro hírportálnak a helyzet orvoslására: villámcsődület, nagyszabású biciklis felvonulás, petíció, beadvány, tiltakozás, forgalmi rendváltozás, a legveszélyesebb övezetek foszforeszkáló sparyjel történő megjelölése, a városvezető biciklire ültetése, s végigvezetése a településen stb. A “jobb lenne vigyázni egymásra” szintagma túl poetikus és patetikus, hogy konkrét eredménnyel járjon…