Sajnos ismét mindenki vacilált, variált, várt. Sajnos, mi is. A távolság okozta üzemanyag-fogyasztás miatt próbáltunk útitársakat találni, végül nem sikerült, de mégis útnak eredtünk. Ez szép kis lyukat (ha már Băsescu is erről beszél, gondolom, én is leírhatom) eredményezett a pénztárcánkban, de a célt tartottuk fontosnak: Természet, Hegyek, Túrázás. S szerencsére egy támogató is akadt, így nekivágtunk az útnak. Igen, már pénteken, ahogy szoktuk. Az időszak: július 4-6.
A többiről hadd beszéljenek a fényképek, s a videó…
Péntekről szombatra virradóra a Peleaga-rét melletti patak közvetlen közelében sátoroztunk. Meglepően tiszta volt minden, igaz, kis egérkék szaladgáltak a közelben. A tűzhely körül sem volt szemét. Mégiscsak változik valami ebben az országban… 🙂
Mivel az egyik fakorlát részben leszakadt, igen körülményes volt átkelni a Peleaga-tisztás mellett folyó patakon…
Szombaton délben elindultunk a Bucura-tóhoz. Nagy zsákokkal
Lépegetés
Nehéz a mászás
Hurrá! Bucura-tó
Az ijedtség napozást eredményezett
Új típusú bakancs
A Bucura-tóhoz történő érkezés és a napozás után nekivágtunk a Peleaga-csúcsnak…
Örömmámor…. 🙂
Még van hó
Legyen művészfotó is…
Szellemek
Az Élet értelme
Még sok helyen van hó
Vasárap a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének a csapatával másztuk meg a Judele-csúcsot. A többi a videón… 🙂
Kiss Olivér blogja 
🙂 ~ 😦
KedvelésKedvelés