fröccsentett lábnyomok narancs színpadon, tekintetem cikáz, hol a betolakodó, de nem, csak te vagy az, szia, idegem tépő idegen, lajkófélix-johnpetrucci-janisjoplin, a hangok elárultak
az ablak mellett ült, nézte a rohanó tájat, és az idegenre gondolt. Besötétedett, a vonat egyre lassabban döcögött, az üveg mögül eltűntek a fák, házak, városok. És szembenéztünk.
2 megjegyzés:
el biza.
mégeccer naaaaagyon köszönöm >:D<
Megjegyzés küldése