Az én dobogóm

Bevallom, nem szoktam túl sok blogot rendszeresen olvasni. Nyerteseim és kategóriáim teljesen önkényesek. Továbbra is fenntartom, amire egy névtelen kommentelő is felhívta a figyelmet, hogy kezdő próbálkozóként igazán nem illettem bele a versenykategóriákra, olyanok mellé, akik jobbak. De akkor, amikor személyes értékelésről van szó, nem gondolom, hogy elnézést kellene kérnem, amiért egy preferencialista élmezőnyében vagyok. Mert jól esik, hogy vannak emberek, akik olvasnak, és ennyi.

A legjobb önelemző blog: Nelli.
A legjobb elemző blog (és itt az úgynevezett “hivatásos politikai elemzők” kiestek): Gyilok. Amiért, ahogy megfigyel és kérdez. De Baudolino is mindenképp ott áll a másfeledik helyen.
A legszebb blog: az Editéváé, az édi virágokkal és a posztmodern parasztasszonykendővel. Szorosan utána Réku blogja.
Az (általam) legolvasottabb blogok: Nelli, Editéva, Babszem, Nandyol.
A legjobb női blog: Nandyol.
A legjobb férfiblog: no, itt dilemmában voltam, mert rendszeresen csak Garat és Tempetőfit olvasok, de Tootles-t sem hagynám ki, élvezettel olvasom megfigyeléseit a japán hétköznapokról, viselkedéskultúráról.
A legjobb babablog a Babszemé.
A legjobb sokkezes blog: Beszédtöredékek és Bloodymary.
A legjobb közéleti blog: ritkán olvasom őket, de talán Koncz Attila pannon belpolitikai naplója.
A legnagyobb csalódásom: Farcika, aki abbahagyta (de csak azért, hogy motiváljalak, te kis lusta disznó).
A legjobb IT blog: nincs ilyen, de ha lenne, azt az én L.-em írná.
A legrégebb óta ismert blog: Nelli, Réku, Répa, Nándika, Editéva: kb. egyszerre kezdtelek olvasni benneteket.
Legjobb fotóblog: itt megint óriási dilemmában voltam, hiszen Gert fotóit, mióta csak megvan az egologós blogja, minden nap nézem. De az utóbbi időben Sütő Zsolt képeit nézegetve tudok a napi rutinból kilépni, másodpercekre megpihenni, s midennek a vidám hiábavalóságát érezni.
A legjobb konceptblog(ok): Kövisára blogjai.
Vándormadár-vándordíj: akit visszavárok, vagyis Répa.
A nagy ismeretlenek díja: Edóé és Szeklermené, akiket mostanában kezdtem olvasgatni.
Akiket kicsit irigylek, és ezért néha felidegesítenek: Nándika, Tihi és Timó. Akinek a kisujjában van a filmtörténet; aki a maga számára következetesen liberális nem-tipikus-erdélyi-magyar; és aki következetesen, radikálisan nő: a másik, aki sosem vagyok és soha nem leszek, mert nem tudok lenni. Reszpekt.
Aki eddig a legjobban felháborított: Szadi márki.

Update: Nellinél már írtam kommentben, de akkor itt is: meghívom a játékba Editévát, Farcikát, Timót és Seshnesew-et (utóbbi nem tudom, végleg abbahagyta-e).