GV vagy átbaszás Udvarhelyen…?
Hétfőn, nagyon sok vitát, veszekedést, érvelést és önkényeskedést követően otthon eldöntöttük: „a gyermek, ha elkezdett egy félévet, akkor azt be is fejezi!” Magyarabbra fordítva ez annyit jelentett, hogy Ficsur a leghamarabbi de barátságos repjegy után kellett nézzen. Anyuka inget vasalt, nagymama főzött és ahogy lenni szokott apa ismét a zsebébe nyúlt, mélyen.
A következő lépésekben vagy inkább kilóméterekben, irány udvarhely. A lánytesóval bakancsot venni, hogy legyen ami feltörje első útján a „gyermek” lábát. Majd beváltani a tandíj és sörrevalót kicsit értékesebb és stabilabb pénznemre.
Noah, itt jön a bökkenő. Első és eddig mindig sikeres állomás, a Transilvania Bank. Már új bakancsban toporzékolom ki a hat és fél perc várakozási időt, közben azon is gondolkodom, hogy miért nem szerelnek fel pár sorszámosztó autómatát az intézménybe…Rám kerül a sor…A nagyon szőke nagyon lány mosolyogva közli velem: „Nincs eladó euró, áö nincs eurónk”. Nincs vagy nem akarnak adni a lecsökkent 4.20-es árfolyamon…gondolkodtam magamban…Irány a BCR…Itt is ugyanaz a mese, csak itt tiz percet vártam és ketten bepofántlankodtak elém…Korona valuta váltó…nem csak euró itt még dollár sem volt.
Következő helyszín a kedvencem…: AUTÓBUSZÁLLOM ÁS. Bazmegolva(és nemcsak) járkáltam a járdára parkolt autók között amikor egy hatvanas éveiben járó most már úriember(pár héttel ezelőtt valutás/kupec vagy miafene) megkérdezte:
-Fiatalember, kéne valami?
-PERSZE, négyezer lejnyi euróra lenne szükségem. Mennyiért adja az eurót?-kérdeztem hatalmas lelkesedéssel…
– Nálunk 42.500. De nekem is csak kétszáz van. Ha vár, a kollegáktól összeszedek annyit, hogy elég legyen magának…
Szó mi szó, vagy nagy szarban van a város és a bankok…Vagy mindenki arra vár, hogy a drágán megvásárolt eurójának az értéke visszatérjen? Amig kiderül az igazság, már, ha kiderül egyáltalán, ajánlom a buszállomáson parkoló piros autós Úriembert…Bekapcsolja a melegítést!
Ficsur-Furcsaságai 
nem semmi…szentgyorgyon ilyen nem fordul elo:p
…mert Szentgyörgy nem a székely főváros…:) Grrr
Nekem az jutott eszembe, hogy szolgáltatás minőségéből a parkolói valutaüzérek messze jobban vizsgáztak, mint azok az intézmények, akik ebből (is) élnek. Otthon sajnos sehol nem túl gyakori ez a hozzáállás, h ‘várjon, megoldjuk.’ Pedig lám, megérné 🙂
Sok helyen megoldható, hogy simán a bankkártyánkat használjuk külföldön a vásárláshoz, és a bank aktuális lej-euró árfolyamán adja ki a zsét minimális komisszióval. Mondjuk attól is függ, hogy mire kell a zsé :). Én így húztam le bő egy hetet Pesten, hogy egy forintot se váltottam, automatába kártya be, és lejből forint lett :). A bank által levont összeg asszem kb. 1 százaléka volt a kikért pénznek. de ennek utána lehet nézni a bank oldalán.
én biztos nem hordoznék annyi pénzt magamnál.én is a bankkártya mellett vagyok