Miért nem maradok túlórára?
Ez a kérdés eléggé összetett de megpróbálom, szubjektíven elmagyarázni. Három dolog miatt kell túlórázni (vagy ahogy ők nevezik “overtime”) nincsen alkatrész, nem tudtuk befejezni a napi tervet, vagy azért, hogy másoknak segítsünk. Pl. kiderül, hogy nincsen alkatrész (ami nem miattam van) Mr. Choi rögtön utasítja az emberét (jelen esetben “Savanyú a csokoládé” Adriana), hogy a vonalfőnök kérdezze meg, ki szeretne maradni. Kiderül, hogy nagyon kevesen, ekkor Mr. Choi ideges lesz és azt adja utasításba, hogy a Superviser (micsoda egy hülye megnevezés!) minden egyes operátorra (régebb proletároknak hívták, vagy jómunkásembereknek) gyakoroljon nyomást azért, hogy minél többen maradjanak. Én megfogadtam, hogy soha de soha nem fogok még egy percet sem túlórázni. Miért? Mert Mr. Choi ilyenkor úgy néz rám mintha a tegnap erőszakoltam volna meg a húgát (akit Miss Koreának választottak, ebben az évben) és amint már említettem csak egyetlen cél jár a fejében, hogy a befektetett, millió euróknak a többszörösét nyerjék vissza 5 év alatt, rabszolgamunkával (mert unokáink így fogják tanulni az iskolában amit mi most csinálunk). De van ennél másabb magyarázat is, antiglobalista vagyok, utálom ezt a fogyasztói társadalmat és az egész rendszert! És van még egy ok, amit szinte elfelejtettem a törvény azt írja, hogy aki akar csak az maradhat…
Palackba zárt üzenetek... 