Clinicilor 16 szám, avagy a hely szelleme

január 25, 2008, zirzabella
Szalonbeszélgetések: a hazai vendéglátóiparról



Amikor valaki megkérdezi, hogy hol is van a kolozsvári Gazette nevű kocsma, a legegyszerűbben úgy tudom elmagyarázni, ha azt mondom: a Prospero helyén. Igaz, egyesek ilyenkor visszakérdeznek, hogy az meg hol volt, ilyenkor el kell magyarázni, hogy Clinicilor utca, tizenhatos szám, tudod, a Béke térről indulva a jobb oldalon.

Viszont aki járt már valaha a Prosperóban, annak elkerülhetetlenül eszébe jut a szőlővel befuttatott udvarra belépve

Kolozsvár leglehetetlenebb kocsmája,

amelyik minden hiányossága és trehánysága ellenére is imádnivaló volt. A Gazette más, de mégis ugyanaz – bár jó az is a maga nemében és a maga közönségének, imádnivalónak mégse nevezném.

A Prospero low-budget kocsma volt, gyakorlatilag a műfaj meghonosítója a városban. A low-budget kocsma ugyanis nem egyenlő a lebujjal, lévén hogy előbbinek sokkal kellemesebb a közönsége: nonkonformista, gyakran pénztelen értelmiségiek, diákok töltik meg a szokásos szakadt alkoholisták helyett.

Amiben viszont hasonlít a lebujra: berendezését a lehető legkevesebb pénzből igyekeznek összehozni, a piafelhozatal gyakran foghíjas, a cigaretta kifogy. Az elején a kedves vendégnek egy automatából kellett kifacsarni a kávéját, és az is megtörtént vele, hogy a röviditalát műanyag pohárban hozták. A berendezést nem lehet egyetlen szóval jellemezni, lévén, hogy minden darabja máshonnan származott.

A falfestmények viszont kárpótoltak minden egyéb hiányosságért, hóbortos mesevilág elevenedett meg egy-egy ablakkeret körül vagy a bárpult mögött. Nyáron pedig isteni volt a kaviccsal felszórt udvaron, a szőlőlevelek árnyékában sörözni, és ősszel

a szőlőt is szabad volt lezabálni róla,

már aki idejében odaért. Nem túlzás azt mondani, hogy a Prospero lelke, brandje és mindenese Attesz volt. Amikor nagyon odaragadt egy társaság, akár másnap reggelig is strázsálta, ellátva őket sörökkel, borokkal, mindenféle egyebekkel. Nem ritkán történt meg, hogy hajnali fél négykor úgy döntöttünk: most már nem taxizunk vagy kutyagolunk haza, inkább megvárjuk az első buszt.

Aki pedig VIP lett (nem ment olyan nehezen, szívesen ismerkedtek), annak különleges alkalmakkor, nyáron szabadott az udvarból egy lépcsőn megközelíthető hátsó kertben buliznia, tábortűzzel, sütögetéssel meg mindennel együtt. Odalent fű és fák nőttek, meg surranó macskák tanyáztak – piknik volt a városközpontban.

Aztán mint minden jónak, ennek is vége szakadt,

a Prospero kinőtte magát,

beszoktak a hosszú hajú, lármás, de amúgy ártalmatlan tizenévesek, a közben lecserélődött, illetve bővített létszámú pincérsereg zenei ízlése a cigányzenétől-a-sanzonig helyett inkább a rock, punk, metál felé hajlott, a törzsvendégek egy része meg visszaszokott a Music Pubba.

A Prospero egy szép napon az indokolatlanul magas házbér miatt bezárt, a helyére pedig a Gazette nevű vendéglátóipari egység költözött, amelyből az első időkben az ablakon bepillantva csak annyit láttunk: üres, de a bőgő zene kihallatszik az utcára. Az üvöltő drum’n'bass a kocsma fő ismertetőjele, aki nem tudja, hol volt a Prospero, ebből még kitalálhatja, miről is beszélsz.

A belső teret teljesen átszabták, az L alakú ház hátsó részéből az utcára nyíló frontra költöztették a kocsmát, a falakat kitapétázták újságokkal, az eklektikus székek-asztalok helyett kávéházhoz illő, alacsony asztalkák és ülőkék kerültek a termekbe. A kertet viszont meghagyták szőlőstől, mindenestől. A Gazette

a fiatal, pénztelen közönséget becélozó hely,

ahol az itallap első látásra teljesen korrektnek néz ki, de a rendelés csak ötödik nekifutásra sikeredik, mert kiderül, éppen minden elfogyott. Pont úgy, mint annó a Prosperoban. Bár a helyiség szinte üres (rajtunk kívül még egy társaság tartózkodik csak ott), a pincért úgy kell elővájni a bárpult mögül, ahol éppen focimeccset néznek a haverokkal.

A zene jó, csak az ember a saját szavát se hallja, a dekoráció pedig egyedibb akárhány, a Gazette-nél felkapottabb kocsmáénál. Ha viszont hétvégén éjjel téved arra az ember, magyarázatot kap a bőgő zenére is: a Gazette tulajdonképpen bulizóhely, van DJ, az ajtóban belépőt szednek (csak 5 lej), és az aránylag kis kocsma dugig tele van tizenévesekkel – néhányuknak csak az udvaron jutott hely.

Valószínűleg van logikus, anyagiakkal szoros kapcsolatban lévő magyarázata is annak, hogy ebben az udvarban

miért a low-budget kocsmák telepednek meg sorra.

Én viszont jobban szeretek hinni abban, hogy a hely szelleme teszi – van valami abban a házban, és azokban a szőlőlevelekben, ami egyszerűen nem engedi, hogy színvonalasabb, drágább, netán sznob helyet nyisson ott bárki is.

Bizonyítékul csak azt mesélem el, hogy miután a pikinikezős hátsó kertet egybenyitották a szomszéd udvarral, rittyentettek oda egy elegáns és méregdrága vendéglőt (a nevére nem emlékszem, itt és most talán nem is fontos). És ebben a vendéglőben ugyanúgy végig kellett rendelni a fél étlapot, hogy végre valamiből legyen is a konyhán. Kipróbáltuk, több alkalommal.

Aztán amikor spagetti tengeri gyümölcsökkel címen kihoztak egy tányér csóré laskát, amelyen ott hevert néhány, simán felforralt rákocska, mindenféle szósz, mártás, reszelt sajt vagy legalább tejföl nélkül, és ezért kiszámláztak egy 20 lej körül mozgó összeget, meggyőződtünk róla: abban az udvarban csak low-budget hely működhet.

Aki pedig mással próbálkozik, azt a hely szelleme bosszúból arra ítéli, hogy a luxus-vendéglőbe betérő, drága, de finom vacsorára számító vendég hirtelenjében a Prosperóban találja magát, csak ötször akkora összegért, Attesz, haverok, cigányzene nélkül. Valódi rémálom – nem is jártam arra azóta.



* pontos átlag: 3.47

Hozzászólások

7 megjegyzés » “Clinicilor 16 szám, avagy a hely szelleme”

  1. fidel_gasztro » január 26, 2008 11:11

    Gartula, azt hiszem a legkellemesebb írás, amit valaha a Bloodymary-n olvastam! Csak így tovább!

  2. fidel_gasztro » január 26, 2008 11:12

    akarom mondani: gratula és nem gartula!

  3. gadzso » január 26, 2008 17:34

    Jeee, van Szatmaron is egy pont ilyen hely! Irni fogok rola.

  4. Viola » január 26, 2008 19:38

    Elolvasom és fáj a szívem a pantha rhei-es régi szép időkért. Hiányzik…

  5. humm » január 30, 2008 12:20

    Na erre kiváncsi vagyok gadzso:)

  6. Blama Lujza » február 11, 2008 18:04

    A “Clinicilor” utcát mi magyarok inkább Mikó utcaként ismerjük, szeretjük. Kolozsváron, nem Cluj-Napocán.

  7. ArnyekVirag » március 22, 2008 20:45

    Prospero…eletunk kocsmaja volt :) az a hely ahova beugrottam erettsegi vizsga utan, es mindenki gratulalt, mert a pincer mar elmeselte nekik,hogy jol sikerult… mindenki ismert mindenkit. Jo hely volt, nagyon hianyzik….nyugodjek bekeben. A gazette meg sem kozeliti…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések