draft

2008.09.02, kedd

Hétfőn kb 3:40-kor felkeltem, hogy minél hamarabb elérjek a Băneasa repülőtérre, mert úgy hallottam hogy tömeg szokott lenni. Az is volt, de sikerült bemenni gond nélkül. Nem fogjátok elhinni, de a BlueAir repülőgép nem késett! :D Ritkán mondjuk el, ha valami rendben van, csak azt emlegetjük, ha valami késik. Itt minden időre jön! (vagy 2-3 percet késik, nem többet) Mindenesetre szép volt a repülés, asszem felismertem Budapestet fentről, aztán nagyjából elaludtam. Beauvais-ben a repülőtéren egy buszra ültünk (de kedves volt a jegyárus!) – hogy lássátok, milyen komolyak itt, kötelező volt feltenni a biztonsági övet. Nem viccelünk. Ja, és még egy érdekes dolog, indulás után először átmentünk 5-6 körforgalmon. Úgy tűnik ezeket szeretik a franciák. De szép, tetszik. És megérkeztünk Párizsba, a Porte Maillot térre és követtük a jeleket, melyek a metróhoz vezettek. Előre kikerestük a RATP site-ján az útvonalat és könnyű volt eljutni a Lozère megállóhoz (Palaiseau negyedben, a város déli részén) – könnyű vagyis nem tévedtünk el, minden világosan ki volt írva, viszont nagyon elfáradtunk, nehéz volt lépcsőzni egy 19 és egy 6 kilós csomaggal, plussz a laptop – az is 5. Uffff. Végül megtaláltuk a Roxana barátjának a lakását, letettük a csomagokat (a második emeleten…) és kicsit sétáltunk a környéken, kerestünk egy boltot, de sajnos zárva volt. Körülbelül 3 előtt 20 perccel elindultunk, hogy megnézzük Párizs központját. Sétáltunk a Luxembourg parkban, majd sokat gyalogoltunk a Szajna partján, a Notre Dame-tól az Eiffel toronyig. Sok épületet és szobrot láttunk. Mintha egy filmben lettünk volna, a Paris, je t’aime-ben. Éppen csak hogy haltunk éhen, szomjan és dőltünk ki a fáradtságtól. Nemigen tudtam kiélvezni a pillanatot. Aztán vettünk valami kaját és visszatértünk Lozère-be. S a kaja nem lett valami ízletes. Ez van. Aztán lefeküdtünk. Nagyon izgultunk a vonat miatt. Nem tudtuk, hogy el fogjuk-e kapni, vagy sem, mert az első RER Lozère-ből 5:13-kor indult, s a mi TGV-nk 7:05-kor. Hál’Istennek én most épp ezen a vonaton írok. Viszont ha nem kaptuk volna el, 10-ig kellett volna várjunk, egy másikkal menjünk, váltanunk is kellett volna, nem vártak volna az önkéntesek a diákszervezetből és nem is találtuk volna meg a szállást. De ki tudja? Lehet így se kapjuk meg.

Tudod, rájöttünk, hogy nagyon szép volt otthon, mikor tervezgettük az egész utazást és mondtuk, hogy „majd boldogulunk”. De valójában nem olyan egyszerű. Sőt nagyon nehéz, harcolnod kell, résen kell lenni. Eddig viszont elmondhatom, hogy szerencsénk volt. Mindent elkaptunk. Boldogultunk. Nagyon elfáradtunk, elment a kedvünk is, de boldogultunk. És Lorient-ben leszünk 3 óra múlva.

De olyan szép itt Franciaországban! Gyönyörűek az épületek! Az egyszerű házak is szépek, mert összhangban vannak a tájjal, általában krémszínűek és a tetőjük fekete. És jó stílusuk van, nem túloznak, mint Romániában. És az emberek általában kedvesek. Leginkább azért csodálkozom, hogy milyen sok fajta ember van itt. Vagyis nem csak fehérek, hogymondjam. És tetszik, mikor a metróban ülsz olyan érzésed van, mintha egy filmben lennél :)

2008.09.03, szerda

Nos kaptam az Auberge-ben internetet. Ez egy fajta hostel-t jelent. És felteszek mindent, amit a vonaton írtam :) Meg amit most írok. Hát amikor megérkeztünk nem kaptuk meg azokat, akik vártak (volna) ránk. Roxana örvendett, hogy látta az óceánt, én meg kezdtem pánikba esni, hogy nem fogunk szállást kapni és esik az eső és a parkban fogunk aludni. Vaegy órát álltunk a buszmegállóban és ez az Auberge felé mentünk, remélvén hogy le van foglalva nekünk. Nem értünk oda idejében, mert lekéstük a vonat utáni buszt, mert kerestük azokat, akik kellett volna várjanak. Ne is mondjam, hogy a busz 3 megállóval arrább vitt, mert senki se mondta nekünk, hogy a busz csak akkor áll meg, ha valaki jelzi, hogy le akar szállni (vagy felülni). És zuhogott. Legalább láttuk hol van a hiperolcsó szupermarket, abban a megállóban. Mert amúgy minden halálosan drága.

Nagyon tetszik a városka. Azóta nem esett az eső.

Amikor megérkeztünk az Auberge-hoz, majdnem elsírtam magam, mert be volt zárva. Valójában tudtam, hogy zárva lesz, csak reméltem hogy bemehetünk valahova a folyósóra, mert kint hideg volt. De kábé 5 perc múlva jött valaki s beengedett. Sokat vártunk, addig Roxana elment vásárolni valami kaját, majd megkaptuk a szobát. 6-7 másik lánnyal együtt. Drága.

S akkor ma volt az első „bevezető” nap és megtudtuk hogy stabil cím nélkül nem tudunk semmit se csinálni – be se tudunk iratkozni az egyetemre, szal naaaagyon fontos. Van pár tíz telefonszámunk az újságokból, de nincs telefonunk. S egy kártya 6 euró… fájdalmas… De meg kell oldjuk. És kész.

Itt a hostelben sokan vannak Csehorszából, Spanyolországból és Németorságból, megismertem valakit Azerbajdzsánból és még van pár lány Romániából. Elég szép, nekem miiinden tetszik, de jó lenne ha olcsóbb és egyszerűbb lenne… :D

Sajnos kicsit lusta voltam feltenni a képeket a gépre… Talán ha lesz biztos lakásunk és kicsit lenyugszunk. De elég jól tartom magam hihihi. Csodálatos. És sokkal szebbnek tűnik, mint Párizs… Mert egy kis város, kevésbé veszélyes, az óóóóceján partján :D Ma körbevezettek a campus-on. A könyvtár Gyönyörű! S van egy széééép park is a városban. És szörnyű izomlázam van a csomagoktól s a gyalogolástól. Sürgősen kell találjak lakást. Uff.

Puszi, meglátom hogy megy az élet s még írok.

. . . o o o O O O o o o . . .

02. 09. 2008, marţi

Luni m-am trezit pe la 3:40, ca să ajung cât mai repede în aeroportul Băneasa, fiindcă auzisem că e destul de aglomerat. Chiar a fost, dar am reuşit să intrăm fără nicio problemă. N-o să vă vină să credeţi, dar avionul BlueAir nu a întârziat! :D Rareori se spune dacă ceva e bine, spunem doar dacă întârzie ceva. Aici totul vine la timp! (sau întârzie 2-3 min, nu mai mult) Oricum, zborul a fost frumos, cred c-am recunoscut Budapesta din avion, apoi am cam adormit. În aeroportul Beauvais am luat un autobuz (ce drăguţ era vânzătorul de bilete!) – să vedeţi ce serioşi sunt, trebuia să porţi centura de siguranţă! Aici nu e de glumit. A, şi încă ceva interesant, cum am pornit, am trecut prin 5-6 sensuri giratorii. Se pare că le plac francezilor. Dar e frumos, îmi place. Şi am ajuns în Paris, la Porte Maillot şi am urmat semnele care ne-au dus la metrou. Ne căutasem dinainte pe site-ul RATP traseul, şi a fost uşor să ajungem la Lozère (în cartierul Palaiseau din sudul oraşului) – uşor în sensul că nu ne-am pierdut, totul era clar semnalat, însă am obosit rău de tot, era greu să urci şi să cobori scările cu două genţi de 19 respectiv 6 kile plus laptop-ul – tot vreo 5. Offff. În sfârşit, am găsit apartamentul prietenului Roxanei, am pus jos bagajele (la etajul 2…) şi ne-am plimbat puţin prin zonă să găsim un magazin. Dar nu era deschis. Cam pe la 3 fără 20 am pornit să vizităm centrul Parisului. Ne-am plimbat prin parcul Luxembourg şi apoi am mers foarte mult pe malul Senei, de la Notre Dame până la Turnul Eiffel. Am văzut multe clădiri şi statui. Parcă eram într-un film. În Paris, je t’aime. Doar că muream de foame, sete şi oboseală. N-am prea putut să savurez momentul. Apoi am luat nişte mâncare şi ne-am întors în Lozère. Şi mâncarea n-a ieşit prea bine. Asta e. Apoi ne-am culcat. Ne-am făcut foarte multe griji în legătură cu trenul. Nu ştiam dacă îl vom prinde sau nu, fiindcă primul RER din Lozère pornea la 5:13 iar TGV-ul nostru la 7:05. Din fericire eu acum scriu tocmai în acest tren. Însă dacă nu-l prindeam, trebuia să aşteptăm până la 10, să luăm altul care nici nu era direct şi, mult mai rău, nu ne mai aşteptau cei de la asociaţia de studenţi şi nu mai găseam pensiunea. De fapt, cine ştie? Poate nici aşa nu găsim.

Ştiţi, ne-am dat seama că a fost foarte frumos acasă, atunci când ne-am planificat toată călătoria şi spuneam că „ne vom descurca”. Dar în realitate nu e aşa de simplu. E chiar foarte greu, trebuie să lupţi, să fii pe fază. Până acum însă pot să spun că am avut noroc. Am prins tot. Ne-am descurcat. Am obosit foarte mult, ne-a pierit şi cheful, dar ne-am descurcat. Şi ajungem în Lorient peste 3 ore.

Dar e aşa de frumos în aici în Franţa! Nişte clădiri minunate! Şi casele simple sunt frumoase, fiindcă se potrivesc cu peisajul, au în general nuanţe de crem şi acoperişul negru. Şi au acelaşi stil, nu în toate culorile ca în România. Şi oamenii sunt drăguţi în general. Cel mai mult mă miră că sunt atâtea feluri de oameni aici. Adică nu doar albi, să spun aşa. Şi îmi place, când stai în metrou ai aşa o senzaţie de parcă ai fi într-un film :)

03. 09. 2008, miercuri

Eh am gasit internet în Auberge. Asta înseamna un fel de hostel. Cum să spun. Şi vă pun ce-am scris în tren :) Plus ce scriu acum. Păi când am ajuns nu i-am găsit pe cei care ne aşteptau. Roxana era bucuroasă fiindcă văzuse oceanul şi eu tocmai mă panicam că n-o să găsim nicio cazare şi plouă şi vom dormi prin parc. Am stat vreo oră în staţia de autobuz şi am mers spre Auberge acesta la care speram să avem rezervare. Din cauză că-i căutasem pe cei care trebuia să ne aştepte la gară, am pierdut primul autobuz de după tren şi n-am ajuns la Auberge la timp. Să nu mai spun că şi autobuzul ne-a dus cu 3 staţii mai încolo, fiindcă nimeni nu ne-a spus că nu opreşte decât dacă cineva apasă butonul de la uşă. Peripeţii, ce mai. Şi ploua ca naiba. Cel puţin am văzut unde e hypermarketul hyperieftin, în staţia aia. Că-n rest totul e mortal de scump.

Îmi place foarte mult orăşelul. De-atunci n-a mai plouat.

Atunci când am ajuns la Auberge era să plâng fiindcă era închis. De fapt ştiam că urma să fie închis, dar speram să intrăm şi noi pe hol, că era frig afară. Dar peste vreo 5 minute a venit cineva şi ne-a deschis. Am aşteptat mult, s-a dus Roxana să ne ia de mâncare şi apoi am primit cameră. Împreună cu alte 6-7 fete. Scump.

Oricum, azi a fost prima zi de "introducere" şi am aflat că fără adresă stabilă nu putem să facem mai nimic - nici să ne înscriem la universitate, deci e foaaaarte urgent. Avem cateva zeci de numere de telefon din ziare, dar nu avem telefon. Şi o cartelă costă 6 euro... dureros... Dar trebuie să rezolvăm. Şi-atât.

Aici la hostel sunt mulţi din Cehia, din Spania şi Germania, am cunoscut şi pe cineva din Azerbaidjan şi mai sunt şi nişte fete din România. E frumos totuşi, mie-mi place toooot, dar ar fi bine să fie mai ieftin şi mai simplu... :D

Din pacate mi-a fost cam lene să pun pozele pe calculator... Poate dacă vom avea locuinţă stabilă şi ne vom calma puţin. Dar totuşi rezist destul de bine hihiihi. E minunat. Şi să ştiţi că mi se pare mult mai drăguţ decât la Paris... Fiindcă e orăşel mic, mai puţin periculos, la oceaaaaaaan :D Azi am vizitat campus-ul. Biblioteca e Minunată! Şi e şi un parc frumoooos în oraş. Şi am o febră musculară teribilă de la bagaje şi de la mers. Tre să-mi găsesc locuinţă urgent. Uff.

Vă pup, mai văd cum merge viaţa şi mai scriu.